KKovácsKároly : Távkapcsoló

Minden választás rákfenéje

  

A férfi már vagy a hatodik csatornára váltott, de egyik sem tudta ott marasztalni. Az Egészségőr is elvesztette varázsát, pedig ott régebben nagyon komoly elemzések zajlottak. Valahogy lekötötték az embert. Akkor ábrándult ki abból a csatornából, amikor az a fórum ment estéről estére. A Kutyahúzogatóval kezdtek, ami nagyon lekötötte, mert a meghívottak igazi szenvedéllyel ragaszkodtak az igazukhoz. Még talán a második rész is, de a harmadik hajmeresztően felháborító volt. Pedig igencsak várták a szomszédok is. Úgy hírlett, még a boltok is hamarabb zártak aznap, mivelhogy a beharangozott cím nagyon figyelemreméltó volt: „Maszturbáció, a spórolás leghatékonyabb formája”. Hát menjenek a fenébe! Csináljanak hülyét másból! Ha ennek akár a fele is igaz lenne, neki már Ferrarival kellene járnia, és nem azzal a rohadt rozsdás biciklivel. Könnyen beszélt az a betelefonáló nő, hogy ő legalább három válást spórolt meg, és egyébként is, ha a fertőzésveszélyt akárcsak egy ezreléknek veszi, akkor az legalább évi egy eset. Menjen a…

Talán ha megtalálja azt az új csatornát… azt a, hogyishívjákot. „Nemzeti kötözködők” a neve, ha a Pleccs bácsi nem hazudott.

Meg is lett hamarosan. Ott volt! Ott, ahol senki sem gondolta volna úgy elsőre. A nulladik csatornán! Ezt a csatornát csak azért találták ki a nagyokosok az okoskodó ellenzéknek, hogy minél kevesebben nézzék, mert ugye ki a csuda keresi pont a sehányadik helyen. Mert hát ott nem jellemző, hogy találnának is valamit.

Éppen egy bejátszás volt, amikor odakapcsolt. Széles, nagyon széles, talán nyolc sávos is lehetett az út, ahol a tüntetők, és az ellentüntetők haladtak egymással szembe. Köztük vagy száz rendőr vigyázta a rendet, vagyis, hogy még véletlenül se tudjon megütközni a két tábor. Látszott, melyik az ellenzéki oldal, mert azoknál magasra emelt transzparenseken kormányellenes jelszavak hirdették, „Le a hatalommal!”, míg a másik oldal csak a rendőröket tudta felmutatni.

Ekkor váltott a rendező. A következő pillanatban már a stúdióban ülő nyolc ember egymás szavába vágva beszélt. Az asztalra hajolva próbáltak az ellenfél arcához minél közelebb hajolni, hogy végre megértsék már azok a barmok.

— Provokáció! — kiabálta a kerekfejű fickó. — Nem látod gyúrtagyúkám? — címezte a tőle másfél méterre ülő kormánypárti szakértőnek. — Pistyukám! Hallod, Pistyukám! — kiabált már hátrafordulva, szinte bele a kamerába. — Játsszátok be! Játsszátok tovább! Most figyeljél kisbutám! — hangoskodott, mert újra az asztal túloldalán ülök figyelmébe akarta ajánlani pártja észrevételét. — Figyeljétek a fickót, aki ott előttem ugrált, mielőtt elkezdtem futni! Ha levennénk róla az álbajuszt, meg a parókát, kit látnánk? Na, kit? A ti minisztereteket… ha nincs neki ikertestvére! — emelte fel az ujját, hogy ő akár enged is a támadás hevességéből, ha azok ki tudják mosni magukat.

Váltott a kép, újra a két tömeget mutatta, de a köztük álló rendőrök már a határozottságukat demonstrálva, átlőttek néhány könnygáz gránátot az ellenzék közé. Azok, mintha rajtpisztoly durrant volna, egyszerre fordultak meg, és őrült irammal futásnak eredtek. Szinte kiürült az aszfalt, ismét élesen látszódtak a sávokat elválasztó vonalak. Meglepő volt, hogy a füstölgő bűzbombák között egy ember mégis ott maradt, különböző figurákat mutogatott a vonuló tömeg felé, és ütemesen hátrált, hogy a távolság megmaradjon köztük.

— Most figyeljétek! — hallatszott a kerekfejű hangja.

A fickó a képernyőn totálképben mutogatott. A karját behajlítva, a másik karját szorongatta, néha mintha odaveregette volna, üvöltözött. Nem lehetett hallani miket mond, de gondolhatta mindenki, aki nézte. Amikor biztonságban érezte magát, megfordult, letolta a nadrágját, és a hátsóját a tömeg felé fordítva elkezdett futni, csoda, hogy be nem akadt a lába a nadrágja szárába.

— Most figyeljétek! — hallatszott újra a kerekfejű hangja. — Ha a bajuszt, és a parókát levennénk róla, kit látnánk?

— No, ez tényleg egy nulla csatorna — dörmögte a férfi, és kikapcsolta a készüléket.

Legutóbb szerkesztette - KKovácsKároly
Szerző KKovácsKároly 29 Írás
Üdvözöllek !! Az az igazság, -ha kellene- sosem jut eszembe semmi ami értelmes.Természetesen most sem. Elég különös, hogy valakinek 58 éves korában az a kényszerképzete támad, hogy tud írni.(ez tavaly történt) Ha kigyógyulnék belőle, akkor csendes olvasóvá válok. Az, hogy egy alföldi kisvárosban, Kecelen lakom, az mit számít? Elvégre mindenki lakik valahol. Húúúúúúúúúúúúúúúú még egy jó bemutatkozót sem tudok írni. Brühüm, brühüm. Talán majd a verseim bemutatnak? ...talán:)