Vers

Mint a madarak télen

  Zöldje felejtett fák kérgén kaparásznak, és csak a létfenntartáshoz elég csip-csup ennivalóért bújnak a hóba – én alig ízlelt csókok szünetében sejlem az ízedet édes, télszunnyadt tájaidon hallom a csönd suhogását, s úttalan útjaimat araszolva bóklászok messzi utánad.