Meglepett, hogy nem ellenkezel,
nem akadsz fönn semmiségeken
és ez zavar, bántó ahogy
indoklás nélkül jóváhagyod,
amit szerintem nem kellene.
Toporzékolj, üvöltsd, hogy nincs igazam,
mert ez a komótos pakolgatás, ez a
fagyott félmosoly, a büszke, de laza
mozdulatsor, a táska, az asztalra dobott
kulcscsomó és az elviselhetetlenül konok
hallgatás, mely nem közöl, csupán sejtet,
hiszen a szándék jelelése nagyobb sebet ejthet,
mint maga a tett…
