Bezúdult a télidő váratlan,’ tavaszra,
jégből formált szoborpark a tér és az utca,
a járókelők megdermedt árny-alakok,
arcukon a ráncok, mint faragás-nyomok,-
a jégszobrász február lét-szilánkjai.
Mély barázdák sejtetik keserű létüket,
s a rezignált, csüggeteg, földi angyalmenet,
ha néha föltekint az égi katedrálra,
feldereng a mennybolt szikrázó virága
– talán a Remény Angyala karcolta oda –,
ragyog a fényben egy ezüst mandala.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Gősi Vali