Jaginak
(Oly nagyon tudni mások versét,
mint az a messiás, aki mögül kihátrált az Isten;
pokolba az igazságok viszonylagosságával,
a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel,
egyáltalán az élet sem tud meglenni halál nélkül.)
Lett egy kiscicánk, miután a másik egy autó alatt…
És ez az apróság egyszerre haldoklott, pedig még
alig engedtük a másik helyére szívünkbe;
és rohantunk vele egy őrülthöz, aki mindent
az állatokért, és azt mondta, félóránként
hívhatjuk, mi lesz. Mert bizonyára mérgezés,
édeset ihatott a drága – fagyállót – a bolond,
és most infúzióra kötve küzdelem folyik:
alkohol és fagyálló közt agónia. Félóránként
hívtuk, mehettünk – életemben akkor láttam
először hőst, gyereket, négylábút, részeget egyben,
támolyogva de jött felénk, tele élettel.
Azóta velünk, cirmos (volt) fiú, nagy jellem.
/Jaginak küldöm ezt, benne figyelmeztetés is
de csak zárójelesen ebben a macskás világban:
ne add magad olcsón hét életünkből még
azt az egyetlen egyet sem!/
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Petz György
