Seres László : Merre, meddig

2018.02.10. Seres László Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Mi lesz nyűgös feleslegeinkkel…

 

 

Nem ostorozni nehéz, visszafogni
megvadult inait, ha elragadt a ló.
Könnyes szemekkel napként ragyogni.
Mosolyogni, mikor sírni volna jó.
Megbocsátani, hogyha kiraboltak,
s a szív eresztékeit összetörték.
Csupasz ágnak hinni, nem zöldellt lombnak,
mert minden csak pillanat, nem öröklét.
S hogy az ember, ha már senkinek se kell,
útja elfogy, nem kérdik, merre, meddig.
Mi lesz a sok nyűgös felesleggel,
mikor a sors sajkája megfeneklik.

 

(Kép: Internet)

Legutóbbi módosítás: 2018.02.10. @ 13:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.