Verő László-díjat kapott…
Meglehet, nem ez a legfontosabb tudnivaló Róla – de most szeretnék emlékezni!
Írásait, szavait nagyon sok oldalon lehet olvasni – és hallani? Nem tudom!
Tagja és moderátora volt a Poet irodalmi oldalnak is…
És megalapították a Dél-Alföldi Művészeti kört…
Kapkodok, keresgélek… Ha jól ismertem, most kinevetne.
És üzenet jön, hogy nekrológ kellene – de én olyat szeretnék… olyat, amit nem barátnak ír az ember, hanem annak, aki jó és szép szavakat érdemel meg! Meg tisztelte benne azt az embert, aki jött a kisvárosból, a nagymamáéktól és eljutott… És hova juthatott volna még?
De nagyon szeretném, ha legalább pár méltó mondatot tudnék utánad küldeni, Jagi!
Hiszen erre sincs soha többet lehetőségem!
Lehetett téged nem szeretni, lehetett úgy szeretni barátként mint testvért, és lehetett veled vitatkozni…
De az vitathatatlan, hogy helyed volt, helyed van, és ott lesz a kortársirodalom első sorában.
Nem sorolom fel megjelent köteteidet, a szerkesztésedben segítségeddel megjelent antológiákat.
Munkásságod nagy részét meg lehet találni… Köteteidet meg lehet még venni…
Szerencsére.
És döbbenetes, hogy most nekifogok, és lementem mindazt az írást, verset, amit nem tettem meg még eddig.
Mert minden elérhető volt, minden majd bővül még, és holnap majd újra nap jön…
De most már kell… mert már nélküled…
Nézem a google keresőjén a kiadott találatokat, amelyek megjelentek miután beírtam neved a kereső mezőben:
Cikkek, a megjelent köteteteid, Arcél önvallomással – Beszélgetés Jagos István Róbert költővel, Emberkáromlás, A dér foga, Jagos István Róbert versei – Holdkatlan, Jagos István Róbert – lokal.hu, DOKK – Jagos István Róbert versei, Tegnapi eső – Jagos István Róbert versei (drót)…
Meghaltam, majd visszajöttem: interjú Jagos István Róberttel
Olyan sok helyen vagy, csak itt, az élők között nem vagy már…
„Ő a XXI. századi Juhász Gyula, punkosabb kiadásban. A versei zseniálisak, figyelemre méltó a munkássága. Érdemes olvasni tőle, kemény témákról ír, szívből, lélekből. Csak ajánlani tudom!” (Ismeretlen olvasó)
Jagos István Róbert:Elringatott
„1974-ben született Orosházán. Másfél éves korában az anyai nagyszüleihez került Hódmezővásárhelyre. 15 éves volt, amikor megírta első versét. Több alkalommal is nevelőintézetbe került, ami később rányomta bélyegét a verseinek témáira is. Több verse szól az elhagyatottságról, illetve a magányról. 24 éves korára felhagyott a költészettel. Saját szavaival élve kiégett. Ebből az korszakból kevés vers maradt fenn, bár néhány utólag nyomtatásba került a Múló percek sínjein kötetében. 2007-ben kezdett el újra írni, egy lelki trauma után. Azóta három önálló kötettel rendelkezik és 22 antológiában szerepel szerzőként. Több verseskötet, antológia szerkesztője, a Dél-Alföldi Művészeti Kör (DéeMKá) egyik alapítója, a hódmezővásárhelyi Kárász Kör alelnöke. Két fiúgyermek apja.”(wikipedia)
Hamis jelen idő…
Nagy Horváth Ilona: …
Kávézok. Ölemben a macska.
Annyi mindent tudok. Te egy hűtőben. Semmi színed.
Már a kezed se lila. Nejlon zizeg, ahogy beindul a gép.
Négy fok. Nem hallod.
Kék szatyorban a cuccod. Cipő, ruha.
Azzal mi legyen.
Kabátod fönt a lakásban.
Egy hetes záró, meggyógyultál, szevasz.
Buszon ülök, nekem csak egy megálló.
Közben a telefont nézem, kiraktál-e már valamit,
amivel ma is megalázod magad.
(Te közben halsz.)
Elmegyek a fenyők mellett, befordulok a sarkon,
hülye idő van. (Te közben halsz.
Fel kellett volna vennem. Te közben halsz.
Válaszolhattam volna. Halsz.
Hívom Ágit, megint egy fenyő. Nevetünk
valamin.
Nudlit főzök, fiam a kvantum-szuperpozícióról beszél,
megkérdi, hogy vagy, legyintek.
Picit odakap a zsemlemorzsa. Délután
cukrászdába megyek, a süteményekre gondolok,
sima vagy paleo legyen. Te közben halsz.
Csak verset akartál tőlem, tudom, de
talán felvehettem volna. Minek.
Hazudni. Elmaradt a süti.
Kávét főzök, vendég jön. Ülök a kanapén.
Te közben halsz.
Besokallok. Kereslek. Halsz.
Sétálok. Várok.
A sarkon állok egy zacskó kutyaszarral.
Hoztam telefont. Huszonegy perce tudom, hol vagy. Te halsz.
Kereső. Ezt nem mondom el Áginak.
A gépnél ülök. Te egy ágy mellett fekszel.
És éppen halsz.
A földön ülök. Te az ágy mellett fekszel.
Az ágy szélén ülök. Te éppen halsz.
Majdnem tegnap volt.
Ülök. Te pedig halsz. Végtelenül halsz.
„Hiszem, hogy a legjobbarátságok utunk végén lesznek megnevezve, addig csak találgatunk, ezért nem akarok a legjobb barát szerepében tetszelegni, hiszen talán nincs is jogom hozzá. Rokonnak választottuk egymást, de nem egy vérből csak egy múltból valók vagyunk, így a megtört rokon szerepét se vehetem magamra. A Héttoronynak tagja vagyok, nem különb másnál.” (Nagy Horváth Ilona)
Verseiből:
szerepjáték
nézd az eget
a magasztos óceánt
a felhők párnás ágyát
összegyűjti a fehér bodrokat
és haragot dagasztat belőlük
régi elfeledett istenekkel
feküdj hanyatt és hidd azt
felette lebegsz
emlékezz anyádra
ki egykor fekete hajával
borított rád szelíd éjt
hangja távoli ködös tájra vitt
emlékezz apádra
az örök csavargóra
szerencse patkóját szorongatva
lepattogzott festékes padokra dőlve
aludta ki magából a hajnali dér fogait
hazafelé
sorban akár a kunyhók
egy elfeledett hitt faluban
úgy szállnak át a varjak
őszes fejem felett
zavaros víztükörré válik
minden esőzés után az út
lépteim összezúzzák
az idilli képet
zsebemben apró
műanyaggomb
feszít a magánya
boldogság
amikor boldogok voltunk
bontottunk egy üveg bort
ettünk hozzá sajtot az ágyban
kimentél az erkélyre előtte
majd utána is s még megvitattuk
a gender-elméletet előhoztuk
a nagy költőket a kis költőket
Forgó nénit és a nevetőgörcsöket
de a legboldogabb egy buszmegállóban voltam
amikor felhívtál hogy apa leszek
sorry
összesepertem a széked alatt.
megtaláltam a szeretlek cédulát.
elnagyolt SZN. kövér szív és a nagy Á.
első reflexből zsebre tettem, majd
rájöttem, másfél hónapja ez nem aktuális.
fogtam egy tollat, és a fonákjára írtam:
egy kicsit késtem a felsepréssel. sorry
Sajnálom.
Kimondhatatlanul sajnálom!
Címkép fotó forrása: poet.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:15 :: H.Pulai Éva
