Pár napja, hogy átmentél a falon,
azóta könnyek folynak le rajta és
áztatják a földet, ami neked egyre
sötétebb, mélyebb lett. Odaát csak a jó
Isten tudja mennyi a fény, mert
szükséged van a pont annyisághoz,
amely benned oly erővel lángolt,
hogy el tudd viselni a testtelenséget.
Szerintem még itt vagy a közelben,
láthatatlanul a verseidet szavalod
egyszerűen, mégis olyan energiával,
hogy beleremegnek a színesre
összefirkált romkocsmafalak.
Hallom, ahogy „mondod” ne foglalkozzunk
a miértekkel, a mi lett volna ha
dolgokkal, hanem őrizzünk meg
az elménkben annak, aki vagy…
Jaginak.
Többé már nem „üvöltenek benned
az Éhesek” – felfalták a lelked kínjait.
Míg te itt hagytad ezt a szürkeségből
ébredő várost, rögös hantra tesznek
apró kezek egy szál virágot…
” J. I. R. miért üvöltenek bennem az Éhesek?
Nyugodj békében, Jagi. Őszinte részvétem, Ági.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.18. @ 08:38 :: Bakos Erika