Thököly Vajk : Én a

Azt szólotta, ím egy „nagy” nő,

gőgösködő, pöffeszkedő:

– Mind paraszt ki vidékről jő!-

„Paraszt” lennék? Megtisztelő!

 

Büszkeségem, nem szégyellem,

hepehupák közt születtem,

mint a vadrózsa a napon,

ég és föld ölel szabadon.

 

Otthon nékem azt mondották,

tisztességgel tanították,

becsületem, jó modorom,

pénzért megvenni nem tudom.

 

(Éljen akárhol az ember,

a becsület gyalogszerrel

közeledik, de ha botlik,

gyorsan, lóháton távozik.)

 

Keltem, jártam nagyvároson,

könyököltem villamoson,

koktélbárban iszogattam,

nem éreztem otthon magam.

 

Kelek, élek kis falumban,

imádkozom a templomban,

pincelyukban mulatozom,

Ím, ez itt az én otthonom.

 

Nem vagyok senki királya,

csak a jóisten szolgája,

magamnak úr, „paraszt” másnak,

költője a Szilágyságnak.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk