Azt szólotta, ím egy „nagy” nő,
gőgösködő, pöffeszkedő:
– Mind paraszt ki vidékről jő!-
„Paraszt” lennék? Megtisztelő!
Büszkeségem, nem szégyellem,
hepehupák közt születtem,
mint a vadrózsa a napon,
ég és föld ölel szabadon.
Otthon nékem azt mondották,
tisztességgel tanították,
becsületem, jó modorom,
pénzért megvenni nem tudom.
(Éljen akárhol az ember,
a becsület gyalogszerrel
közeledik, de ha botlik,
gyorsan, lóháton távozik.)
Keltem, jártam nagyvároson,
könyököltem villamoson,
koktélbárban iszogattam,
nem éreztem otthon magam.
Kelek, élek kis falumban,
imádkozom a templomban,
pincelyukban mulatozom,
Ím, ez itt az én otthonom.
Nem vagyok senki királya,
csak a jóisten szolgája,
magamnak úr, „paraszt” másnak,
költője a Szilágyságnak.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.27. @ 20:34 :: Thököly Vajk