Ujjaid finom vonalát
bámulom a kockás abroszon,
– még benne ég a vágy –
bódít a forró, nyári este,
de a zöldszemű szörnyeteg
– féltett titkomat megint kilesve –
közénk oson.
Gyomromban ijesztő féltés remeg:
jaj, mi lesz ha elveszítelek!
Idézem magamban hangodat,
mely izzó, vad kéjbe fulladt nemrég,
megremeg újra bennem a féltés,
és nem tudom, ránk virrad-e még
a közös holnap?
***
Egyedül lépkedek a sűrű lombok alatt,
árnyékuk takarja beesett arcomat,
csillagfényes emlékek fordulnak utánam,
én is visszanézek,
s hozzád visz a lábam.
(Kép: Google)
Legutóbbi módosítás: 2018.02.23. @ 18:16 :: Hevesi Éva
