Hevesi Éva : EMLÉKEK ÚTJÁN

Ujjaid finom vonalát
bámulom  a kockás abroszon,
– még benne ég a vágy –
bódít a forró, nyári este,
de a zöldszemű  szörnyeteg
– féltett titkomat  megint kilesve –
közénk oson.
Gyomromban ijesztő  féltés remeg:
 jaj, mi lesz  ha elveszítelek!

Idézem magamban  hangodat,
mely izzó, vad  kéjbe fulladt  nemrég,
megremeg újra  bennem a féltés,
és nem tudom, ránk virrad-e még
a közös holnap?

 

***

Egyedül lépkedek a sűrű lombok alatt,
árnyékuk takarja  beesett arcomat,
csillagfényes emlékek  fordulnak utánam,
én is visszanézek,
s hozzád visz a lábam.

 

(Kép: Google)

 

 

Legutóbb szerkesztette - Hevesi Éva
Szerző Hevesi Éva 34 Írás
"Hajszolom a tudást, de ő a gyorsabb." :)