Törpefenyők III. 2. – Nemzetiséged?

Noémi els? találkozása Amerikával nem épp kellemes. Megalázák a repül?téren, Bob nem várja, s egy rend?r, aki b?nöz?nek nézi, fegyvert fog rá…

 

 

Noémi azonnal elejtette a táskáját.

– Az irataim és a repül?jegyem! Azokat akartam el?venni! Hogy igazoljam magam! Most érkeztem Magyarországról – védekezett Noémi kétségbeesett hangon, kezét a magasba emelve.

– Rúgd ide a táskát!

Noémi eleget tett a kérésnek. A rend?r egy pillanatig se vesztve Noémit a szeme el?l, megnézte a táska tartalmát. Látván, hogy nincs benne fegyver, visszaadta.

– Bocsánat. Nem tudhattam, hogy nem fegyvert rántasz-e el?! Ha még igazoltatnak, ne nyúlj engedély nélkül a táskádba! – nyújtotta vissza a táskát a sheriff, eltéve a fegyverét. – Kérem az irataidat!

Noémi el?adta a történetét.

– Na, ülj be! Bekísérlek az ?rsre, majd meglátom, mit tehetek érted. Elnézést hölgyem, hogy ennyire rád ijesztettem! – szabadkozott a sheriff.

Az úton az ?rs felé elég kellemesen elbeszélgetett a törvény emberével. Az bekísérte az ?rsre, leültette, megkínálta egy kávéval, amit Noémi elhárított, majd szabadkozva magára hagyta:

– Bocsánat, hogy magadra kell hagyjalak, hölgyem. Mivel n? vagy, nem tartózkodhatunk ketten egy helyiségben… Mert félreértésre adhat okot… Megyek és utána nézek, mit segíthetek[1].

Noémi elképedt. Nem igényelte volna hasonló helyzetben Jónás vagy Dimény társaságát, de ez már szexuális paranoia. Ahogy magához tért, rögtön az jutott az eszébe, hogy eddig már a szülei is aggódni kezdtek, hiszen megígérte, hogy amint megérkezik a Gordon Ranch-re, azonnal telefonál. Ami azt illeti, nem is alaptalan az aggodalmuk. Ha a sheriff meg is engedné, hogy telefonáljon, mit is mondana? „Megérkeztem, de el vagyok veszve Amerikában?” Még jobban rájuk hozná a frászt.

– Na, már köröznek! – jött be mosolyogva egy id? után a sheriff egy faxot lobogtatva. – Hogy miként érte el ezt Mr. Robert Gordon, azt nem tudom, de minden elismerésem az övé. Hiszen ennyi id? után nem szoktak valakit elt?ntté nyilvánítani! Már jelentettem a körözést kiadó ?rsnek, hogy megvagy.

Alig fél óra elteltével megérkezett Bob is.

– Jaj, jó hogy megvagy! Ha még egyszer valaki rosszat mer nekem mondani a New Yorki rend?rségr?l… Még negyed órába se telt, s megtaláltak… Sorozatbaleset volt az autósztrádán. Nekem semmi bajom, pár apró karcolást kivéve. Megvédett a légzsák… Két órával kés?bb érkeztem. T?vé tettem érted a terminált, amikor megtudtam, hogy leszállt a gép. Szerencsére a fényképed nálam volt. A hamburgerárus megismert, mert sokáig álltál a kijáratnál, s látta, hogy végül taxiba ültél. Csakhogy nem értél haza. Az öcsém közben hazaért, s lehallgatta az üzenetrögzít?t… Szaladtam a rend?rségre… Ha még egyszer valaki rosszat mer nekem mondani a New Yorki rend?rségr?l… – ismételte meg. – Istenem, istenem, de jó hogy megvagy! – ölelte magához.

– Mr. Gordon, hogy sikerült elérned, hogy kiadják a körözést a menyasszonyod ellen? – kérdezett rá a sheriff, amikor már magukhoz tértek.

Bob elpirult. Nem válaszolt. Nyelt egy nagyot.

– Jó, nem mondok semmi rosszat a New Yorki rend?rségr?l! – nevette el magát a rend?r, jelezve, hogy részér?l felejtve a dolog. – Vigyázz, máskor ne veszítsd el a menyasszonyodat!

Bob el?zékenyen nyitotta ki az er?sen megviselt kinézet? Cherokee ajtaját Noémi el?tt. Észrevette azt a pillantást is, amellyel Noémi az autóban lev? telefont szemrevételezte.

– Szüleid már izgulnak, ugye? Hívd fel ?ket! Romániában hány óra van most?

– +7 óra, tehát hajnali fél négy – pillantott Noémi a karórájára. – Mégis telefonálok most. Ahogy ?ket ismerem, virrasztva várják a hívásomat.

 

Amikor a Gordon Ranch-et hallotta, Noémi egy farm látványára volt felkészülve, olyanokra, amelyeket a hollywoodi filmekben látott. A hatalmas parkkal körülvett kúria-szer? épület nem volt magányos, a terjeszked? civilizáció elnyelte az egykori farmot. Lehetett látni, már rég nem növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkoznak az itt lakók. Az épület ugyan meg?rzött néhány elemet a XIX. századi jellegéb?l, de eklektikus stílusa jól mutatta, hogy többszöri felújításon ment keresztül. A Gordon Ranch elnevezést már csak a hagyomány miatt érdemelte ki. A ház el?tt található fürd?medence és az egész ház berendezése nem volt luxusos, de anyagi jólétr?l árulkodott.

A hatalmas épületben b?ven volt „lakatlan” szoba. Egykor sok szolga végezhette a farm[2] körüli munkát. Bob egy külön bejáratú lakosztályt rendezett be neki. Egykor egy magasabb beosztású alkalmazott lakása lehetett. A szobában érz?dött a friss festés illata, a berendezés majdnem új volt. Tartozott hozzá egy üres helyiség is, feltehet?en valamikor konyha lehetett.

– Gondoltam, együtt eszünk, de ha gondolod… – magyarázkodott Bob.

– Jó lesz így – felelte Noémi, kinek kissé terhes is volt ez a nagy igyekezet, amivel Bob kedveskedett neki. De szó, ami szó, jólesett neki.

Holtfáradt volt. Alig várta, hogy ágyba bújhasson. Vacsora se kellett neki. Hat órával hosszabb volt ez a nap az id?eltolódás miatt. Az utazás is elég lett volna, s rájött a kaland, az idegesség… Azonnal elaludt.

Hajnalban felébredt. Megnézte az órát, ötöt mutatott. Budapesten tizenegy. Mindig korán kel? volt. Mit csinál, amíg a többiek felkelnek? Felöltözött, s kiment a ház elé. A házat körülvev? parkot kissé leértékel? lett volna udvarnak nevezni. Sajnos a napfelkeltét a beépített környezet miatt nem tudta élvezni. Kiült egy hintaszékbe. Élvezte az arcát süttetni a reggeli nappal. Aztán jött egy ötlete, fürd?ruhába öltözött, s belecsobbant a medencébe. Hiába várta a borzongást. Na, ezt Brassóban nem csinálta volna meg! Azért nincsenek Brassóban strandok, mert a hegyek közt h?vösek az éjszakák[3]. De hát New York öt szélességi fokkal délebbre is van. 

Kiszállt a medencéb?l. Fél hét volt. Kopogott a szeme az éhségt?l. A repül?n evett utoljára. Vajon mikor kelnek fel Gordonék? Nem lesz könny? az átállás. Vajon holnap jó lesz „feltankolnia” mert esetleg az éjszaka közepén ébreszti fel biológiai órája, hogy „vacsoraid??” Próbálta helyre tenni az els? nap eseményeit. Kedvesen fogadták, mindenki aggódott érte. Amilyen fáradt volt az este, nemigen tudott véleményt kialakítani bárkir?l is, de az biztos, itt kissé matriarchátus van.

– Ilyen korán kel? vagy? – lépett ki Bob a ház ajtaján.

– Otthon már elmúlt dél… – magyarázkodott Noémi.

– S te nem is vacsoráztál… Na, gyere hamar, amíg el nem ájulsz az éhségt?l.

 

 Bob kivett néhány nap szabadságot, hogy a hivatalos ügyeket intézhessék. Bevándorlási hivatal, tartózkodási engedély, lakcímbejelentés, munkavállalási engedély, bankkártya, biztosítás, egészségügyi biztosítás, stb. A bürokraták azok bürokraták Amerikában is, minden úgy van megszervezve, hogy elvegye a kedvét a bevándorlásra jelentkez?knek. A bevándorlási hivatalban sorukra vártak, amikor kihallatszott egy ingerült n?i hang az irodából, melynek a hanglejtése és a hangsúlya is arról árulkodott, hogy tulajdonosa afroamerikai.

– Asszonyom, azt hiszi, kötelesek vagyunk az összes kurvának állampolgárságot adni, csak azért, mert találtak egy hülye amerikai palit, aki formailag elvegye ?ket?

– Sokan kötnek formaházasságot, csak az amerikai állampolgárság megszerzése miatt – magyarázta Amerika bizonyítványát Bob. Noémi viszont elkönyvelte, hogy megint el?léptették. Brassóban bozgor volt, Budapesten büdös oláh szuka, itt bevándorló kurva. Hiszen ? is épp férjhez készül egy „hülye amerikai palihoz”. Ez nem az utolsó ilyen jelleg? megjegyzés, amelyben itt része lesz. Érdekes ez az amerikai logika. Hiszen aki itt nem indián, az mind bevándorló, vagy idehurcolt rabszolga leszármazottja.

Végül csak sorra kerültek.

– Hello, Bob! – üdvözölte a n?, amikor beléptek. – Mi járatban?

– Hello, Clara! Bemutatom a menyasszonyomat! Az ? papírjait intézzük.

– Clara Prescott vagyok – nyújtott kezet a n?.

– Én Zsigmond Noémi. Örvendek az ismeretségnek – mutatkozott be Noémi is.

– Bet?znéd? Légy szíves.

– Zed-es-áj-dzsi-em-ou-en-di en-ou-i-em-áj – tett eleget a kérésnek Noémi angolul bet?zve a nevét, majd hozzátette szótagolva: Zsig-mond No-é-mi – mivel tudta, hogy a bet?zést?l Clara Prescott nem lesz okosabb.

– Dzsig-mond?

– Nem! Zsigmond! – élvezte Noémi a Clara hiábavaló igyekezetét, hogy kiejtse a nevét, majd megkönyörült rajta. – Jó lesz a Dzsigmond is! Bob se tudja kiejteni rendesen, bár már jó úton halad!

– Szólíthatlak Dzsigmondnak? Szólíthatsz Claranak. 

Noémi elnevette magát.

– Tudja, mi magyarok kissé fordított emberek vagyunk, s az els? nevünk az utolsó[4]! Szólíts Noéminek! Tudtam, hogy az angolul fordítva van, de a megszokás…

– Naomi?

– Nem! Noémi! Én magyar vagyok!

– Magyar? De hát te román vagy! – pillantott Clara a Noémi román útlevelére.

– Nem! – kapta fel a vizet Noémi. – Én magyar vagyok! Csak román állampolgár.

– Akkor román vagy.

– Nem! Magyar vagyok! Itt az Egyesült Államokban is élnek írek, olaszok, oroszok…

– Mind amerikaiak. Itt mindenki amerikai.

– Amerikai állampolgár.

– Tehát az amerikai nemzethez[5] tartozik – kötötte az ebet a karóhoz Clara. – Nehéz a kelet-európaiakat megérteni…

Noémi egy nagyot fújt. „Körülbelül ugyanolyan nehéz, mint nekünk megérteni az amerikaiakat…” – gondolta. Tetszett, nem tetszett neki, a „nationality[6]” rubrikába úgy is az került „Romanian.”

 

 

 

 

[1] Amerikába, nyári munkára jelentkez? erdélyi egyetemista lány kalandja. Az alkalmazó cég „ottfelejtette” a repül?téren.

[2] A rabszolgatartás a déli ültetvényeken volt jellemz?. Az északi farmok nem rabszolgamunkára rendezkedtek be. A farmer nemcsak mez?gazdász volt, hanem mesterember is.

[3] Azóta megépült az Aquapark, de az fedett, s f?tik a vizet. A szabadtéri medence csak a nyár derekán m?ködik, s annak is f?tik a vizét, bár Brassónak nincs hévízforrása.

[4] Angolul a keresztnév „first name” vagyis „els? név”, mert a családnév el?tt használják, pont fordítva, mint mi, magyarok.

[5] A nép, a nemzet és az etnikum három rokon fogalom, melyek a közhasználatban, de a tudományos nyelvben is következetlenül használnak. Mára már gyakorlatilag képtelenné vált e három fogalom éles szétválasztása a különböz? értelmezések, helyzetek és érdekek és a kapcsolódó fogalmak különböz? értelmezése miatt. Elvileg etnikum alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkez? népességet értünk. A nemzet fogalmára kétféle értelmezés (meghatározás) létezik. A politikai értelemben vett nemzetet (francia és amerikai értelmezés) az állampolgárság határozza meg, a kulturálisan meghatározott nemzetet (német és nagyjából kelet-európai értelmezés) a közös nyelv és kultúra határozza meg. Elvileg a nép a kulturális, a nemzet a politikai értelmezése lenne a nemzet fogalmának, bár az értelmez? szótárak se értenek egyet ebben. Ennek többféle oka van. Az id?k során nem volt világos a két fogalom közti különbség, egymással helyettesítették a kett?t, így „tévesen” vonult be a szóösszetételekbe. (Pl. ha a nép a kulturális értelmezés, miért beszélünk nemzettudatról és nem néptudatról?) A nemzetállamok ideológiája arra a tévhitre épül, hogy a kulturálisan és politikailag meghatározott nemzet ugyanaz. (Magyarország az pl. (csak) a magyaroké). A nemzetközi irodalomban verseng? módon használták a két nemzet-értelmezést (a miénk a helyes nem a tiétek) így a „másik” értelmezést használó szövegek felhasználása forrásmunkaként következetlenséget okozott a használatban.

 

[6] Nemzeti hovatartozás

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Vandra Attila 769 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.