Könyves Tóth Enikő : Májusi anziksz

Májusi orgonaillat, madárdal,
édes tavaszi zsongás,
illatok, ízei egy más világnak…
Fájdalmad téli jege messze már;
Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,
fenn a Carmel hegyen láttad
a tengerben: ott élnek vágyaid tovább.

Egykoron, mikor felnéztél az égre,
a Ferenciek tere felé haladva
a templomban csend és néma áhítat,
óarany fényben láttad a hazát.
Biztál és hittél még:
eljön egy új, jobb világ.
Ekkor szerelmet álmodott szíved,
lelkedben tavaszi fényesség?
zene békét és nyugalmat hozott.

Újra beragyogja ablakodat a Nap.
Belépve hozzád, szívem csendben vár.
Puha, finom por színezüstbe vonva
öriz mindent, mi kedves Neked.
Igézö szépsége csak pillanat.

Már nincs remény
Napok romjain halad holnapunk
Egyszer, még lehullnak földre a csillagok.

Legutóbb szerkesztette - Könyves Tóth Enikő
Szerző Könyves Tóth Enikő 18 Írás
Debrecenben születtem, 1953-ban, neves református dinasztiában. Több mint 20 évig tevékenykedtem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol élénk szellemi és kulturális élet résztvevője voltam. Hivatásom: könyvtáros. A művészetek, elsősorban az irodalom szeretete végigkíséri életemet. 1997-től Izraeli tartózkodásom során, érintett meg újra meg újra az alkotás semmihez sem hasonlítható varázsa, az öröm adni a versek üzenetén át a szeretet lélekhangjait. "...Várni kell, hogy emlékezni tudjunk... De még az sem elég, ha vannak emlékeink. Ha megsokasodtak, meg kell tanulni, hogy mindent elfelejtsd, és várni kitartó türelemmel várni, hogy feltámadjanak megint... - akkor talán az emlékek méhéből valamely ritka órában feltámad egy vers első szava és elkülönül." - Rainer Marie Rilke