Egy régi mondás azt tartja,
Emléket, ne bízz a homokra.
Nem ?rzi meg a képeket,
Sodrása mindent eltemet.
Volt id?, mikor szabadon
D?néket rakva vándorolt.
Nem állta útját semmi gát,
Hazája volt a Kiskunság.
Szívós akácok gyökere
Szabadság vágyát törte le.
Helyhezkötötten ott maradt,
Nyugtot lelt végre, nem szaladt.
Munkára fogva a Napot,
Ízes gyümölcsöt ringatott.
Barackok, ringlók, almafák
Népünk szorgalmát áldották.
Fénycsókkal érlelt fürtcsodák,
Mézédes musttá forrtak át.
Pincék mélyén kész az újbor.
Kortyolhatsz a poharadból.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.20. @ 11:35 :: Matos Maja