Vers

Fényedért

      Űzött aranyakon járok. Fúnak vádas álmok, józan éjjelek, részegült szerelmek, átkolt átkozók. Cserfes csókolók, álistenek… Kiálthatsz zenét, dalba ölthetsz lángot, sajdulhat körmöd százfelé, itt fényedért sorba állok.    

Vers

Kérdéstelen

Betonba égett lábnyomok, téren keresztüllépés – belassult gépszív kattogása, fekete jegenyefatengely körül futkosó szürke pillantáskérd?jelek. Egy toronyóra átüt magába – led?lt hamutorony árnyéka leszek és nem kérdezem, miért nem olcsóbb a magából rímeket el?örvényl? folyadék.

Vers

Flashes

Mint keresztüll?tt, láncra felf?zött hollók. /Már nem is olyan idegen érzés./ Feketén alálógni magamból, magamból kihullni, valahová, acélköpenyes mélységek legalsó szintjeiben tátongó, színük vesztett karszttavak vizébe csobbanni. Kihullni, magamból, míg a hollótestek halványfeketén levetk?znek mindent, ami valaha voltak, kihullni, míg [… Tovább]

Vers

Literator

Ujjai között meztelen motívumok csúszkálnak, érintése acélrímeket ránt vissza saját peremükr?l, szemében vállalatlan mondatok temetkeznek tinta-hallgatásba, arca ezüstös, vonásoktól steril boncmesterarc, némasárga farkastorkok holdrettent? barlangrendszere, hangszála rezdülése agykimetszett hullák abszintb?zös opálordítása.

Vers

Kellene még id?

A kegyetlen marcona vicsorog rám, A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán.   Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybe fonva, lényünk – létünk, még maradni akar.   Szelíden, kegyetlen utakat [… Tovább]

Fordítás

PAUL CELAN: Állni

Állni a leveg?ben, sebhelyek árnyékában.   Állni, senkiért, semmmiért, ismeretlenül, egyedül, csupán neked.   Mindennel együtt, ami ott belül elfér, nyelv- telenül.        EREDETI NÉMET SZÖVEG: Stehen im Schatten Stehen im SchattenDes Wundenmals in der Luft. Für-niemand-und-nichts-Stehn.Unerkannt,für dichallein. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Kellene még id?

A kegyetlen marcona vicsorog rám!     A kegyetlen marcona vicsorog rám! A kezemet hagyd, a lelkemet nem adom! Van még fogódzóm talán.   Szemed fénye lelkembe mar! Kezünk görcse egybefonva, lényünk létünk még maradni akar.   Szelíden, kegyetlen utakat [… Tovább]

Mese

A kis kutya

Egy kicsi állat, egy kis kutya el tudja varázsolni gazdáját. Egy id?s ember is gyermekké tud válni mellette… Kis kutya került a házhoz,hangos ugatással fogadjaaz ott lakót. Vau -vau…Neked ugyan mi a bajod?Itt vagyok, simítom okoshomlokod, meleg barnaszemed pajkosan nevetrám, [… Tovább]

Novella

Egyedül

Naplóból ollózva, kicsit átvasalgatva     Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.  A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a múltba révedt. Eszébe jutott, hogy milyen más is volt [… Tovább]

Vers

Könny-jelző

saját fotó * Könny-jelző   Ezüst folyók ezüst mederben, ezüst könnyet gyűjtenek, ezüst arcnak ezüst ráncán szépen, lassan peregnek.   Rohanó víz rohanó ár ki tilthatja meg neked, egy átvirrasztott éjszakán kiöntsed a lelkedet?   Könnyből könny lesz másik arcon [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 5.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XII. Záró-toborzó míting   Egyetlen célja, föliratkozni a tréningre. Foszlányok, hangzavar, néha, mintegy varázsütésre kitisztuló szöveg: „– A tréning az élet így m?ködik élményr?l szól… te éled az életedet „tudatosan”, [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 4.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) X. Egyedül, magammal   Ismeretlen világba lépek. Nem igazán akartam, mert annyit azért tudok róla, itt valami lélektanászkodás lesz, valami „emberbe avatkozás”, aminek összes szintjét és megnyilvánulási formáját gyerekkoromtól utálom. [… Tovább]