Kopácsi Judith : A Magányos Cédrus

Magányos Cédrus

 

Mint a magányos cédrus,

Amint a néz? felé tartja

álomban született madár fejét:

Mint egzotikusan született vágyak

keringve, szállva,

Úgy állok itt és nézek.

 

Csak nézek:

A látás távol áll t?lem,

Mint a szivárvány, amely

Sejtelmes színeivel megragad,

S mikor a pillanat gyönyöre

Alatt utána kapok,

A foszlós semmibe markol kezem.

 

Szívem szinte felsikolt,

S elkap a vágy, száguldani a semmibe,

Egybeolvadni vele.

 

A várakozás szent pillanata ez,

Amint egy üres, hideg éjb?l

A vakító fénybe lépünk,

 

És a kett? közti lebegés.

Mert csak ez van:

Te, meg én, és ez a pillanat.

 

Legutóbb szerkesztette - Kopácsi Judith
Szerző Kopácsi Judith 29 Írás
1946-ban Miskolcon születtem. Három éves koromba kerültem fel Budapestre, ahol aztán 1965 Decemberéig tartózkodtam. Akkor indultam el a nagyvilágnak, hogy végre megvalósithassam önmagam. Azóa Kanadában élek, és két nyelven is publikálok.