Magányos Cédrus
Mint a magányos cédrus,
Amint a néz? felé tartja
álomban született madár fejét:
Mint egzotikusan született vágyak
keringve, szállva,
Úgy állok itt és nézek.
Csak nézek:
A látás távol áll t?lem,
Mint a szivárvány, amely
Sejtelmes színeivel megragad,
S mikor a pillanat gyönyöre
Alatt utána kapok,
A foszlós semmibe markol kezem.
Szívem szinte felsikolt,
S elkap a vágy, száguldani a semmibe,
Egybeolvadni vele.
A várakozás szent pillanata ez,
Amint egy üres, hideg éjb?l
A vakító fénybe lépünk,
És a kett? közti lebegés.
Mert csak ez van:
Te, meg én, és ez a pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.21. @ 23:14 :: Kopácsi Judith
