A NEGYEDIK DIMENZIÓ
Itt szemrehányásnak nincs helye
Féltékenység sem fér bele
Nincs gyanakvás, bosszú,
Kicsinyesség, ide nem ér
Z?rzavar.
Itt a múltból átmentett
Parányi szikránál
Melengetjük kezünk,
Idézzük újra immár
Nem lidércképes
Megtört közös utunk.
Itt csöndes mosoly van,
Néha könnycsepp gördül
Ã??szül? hajunkat szemlélve
Ujjaink tétován simítják
Egymás arcán ráncaink.
Itt csillagok állnak
Össze háromszögbe,
Tavunk tükrén
Rég lement napok
Vetnek aranyhidat,
Elült szell?k borzolják
Csendes vizét.
A negyedik dimenzióban
Csak mi ketten vagyunk
Találkára vissza-visszatérünk
Egy röppen? pillanat
Id?n, téren kívül
Lebegünk a végtelenben
Szivárványos könnycseppünkben.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.20. @ 17:30 :: Kopácsi Judith
