INVÁZIÓ
Háború volt a hálószobámban.
Hadat üzentem meztelen,
kezem kiküldte felderít?it,
fejemben haditanácsot ült
sok elmúlt szerelem.
Miként, mily taktikával
induljak csatába érted?
Keresett gyenge pontokat,
és fejem válladba fúrtam,
latoltam esélyeket
jókat, s?t szebbeket,
és gyalogos csókokat küldtem
csatatérre, bejárni
lazuló testedet.
B?rön, nyakon,
elfoglalt magaslatokon
nyelvem hegyével
bontottam aknazárat,
és körkörös védelmed
közepébe tettem az ujjam.
A várt megadásra
elindult nagy bevetésre
löveg vezette kocsioszlop,
és nem csikorogtak a talpak
a bevonuláskor.
Csak megadás látszott,
feltétlen, örök
és szemed fehérje,
csókjaid parlamentere
zászlóként lobogott
a gyertyafényben.
Így egészben, mondtam,
így kellesz megadottan,
és sortüzet adtak a
gy?ztes behatolók.
Hittem, meghódítottam
a világot, de látod,
múlik a perc, s ahogy ölelsz,
az örök leigázott csendben
kiszorítja a piheg? gy?ztest.
Jöhet a Béke!
Kérlek, mosolyogj
és tarts meg örökre,
mint hadifoglyot!
BGJ.2008.08.15.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Balog Gábor -csataloo
