VoxHumana
Vezetéknév
VoxHumana
12 év 1 Komment

Megbékülés

 

Sikongó szívvel csodákat lestem,
Álmodva jártam sugaras estben,
Néztem a vágytól ittasult szembe,
Könnyes szemekkel, zord sírverembe,
Igét kerestem: fájdalmas-lágyat,
Mellyel a holt szó él?vé válhat,
Dereng? ködben láthatárt, mélyet,
Hová a lelkem sohasem érhet.

Fáknak odvában elrejtett kincset,
Melyb?l szeretet gyémántja inthet,
Megújult fénnyel, csiszoltan, tisztán,
Vérvörös lángom fehérre szítván…
Oromrol lávák völgyében jártam,
Tisztító lázban elégni vágytam,
Könnyek tengerét gázoltam térdig,
Könnyek tengerén szívem csak vérzik…

Feledés írja maradna végül,
Mellyel a lelkem szelídre békül.
Higgadtra, miként megkopott kövön:
Nem látszik bánat, nem látszik öröm,
Nem érzi kínját dermeszt? télnek,
Nem érzi hevét tavaszi fénynek.
Nyár tüze érje, jeges tél kérge,
H?vösen, bölcsen mered az égre.

12 év 3 komment

Megbékülés

 

Sikongó szívvel csodákat lestem,

Álmodva jártam sugaras estben;

Néztem a vágytól ittasult szembe,

Könnyes szemekkel, zord sírverembe;

Igét kerestem: fájdalmas-lágyat,

Mellyel a holt szó él?vé válhat,

Dereng? ködben láthatárt, mélyet,

Hová a lelkem sohasem érhet.

 

Fáknak odvában elrejtett kincset,

Melyb?l szeretet gyémántja inthet,

Megújult fénnyel, csiszoltan, tisztán,

Vérvörös lángom fehérre szítván…

Oromrol lávák völgyében jártam,

Tisztító lázban elégni vágytam,

Könnyek tengerét gázoltam térdig,

Könnyek tengerén szívem csak vérzik…

 

Feledés írja maradna végül,

Mellyel a lelkem szelídre békül,

Higgadtra, miként megkopott kövön:

Nem látszik bánat, nem látszik öröm,

Nem érzi kínját dermeszt? télnek,

Nem érzi hevét tavaszi fénynek,

Nyár tüze érje, jeges tél kérge,

H?vösen, bölcsen mered az égre

 

14 év 3 komment

Üzenet: Carpe diem! Szakaszd le a napot! (vagyis: tudd élni az életet)

Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek.
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.

 

Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.

Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok.
A pillanatnyi létr?l ódákat daloltok.

Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni…, élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedb?l egy darabot már így is elviszek.

Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök…
Életem a létben így -általad- lesz örök.

VoxHumana még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.