Ma kés?n rakta le egytojását a hajnal.
Vörösre sikerült ma is,
csak kés?bb jött: ötórás ébredés.
Az új ígéret lassan fényt kapott,
színe fakult, besárgult,
irigyen nézte a továbbalvó
sok henyét, aztán legyintett:
Mit nekem ti! Ha csak egy napra is,
ma is szárnyalok.
Aranyba váltott, és átok helyett
áldást szórt két kézzel
minden lentlakóra.
Az óra, az id? anyagi valója
csendben percegett, mit fában a lárva,
s a korong odafenn,
elkezdte szokott játékát velem.
Keresett ágyamon,
résre zárt red?ny mögül bebújva,
és nem talált.
Párnámon,
csak álmom sós maradékát,
izzadságomat itta fel.
Keresett kandin,
konyhaablakomban,
tán reggeli kávém iszom,
de nem, ott se lelt.
Tegnap levert pohár
szilánkjain játszott szikrát,
meg szivárványt, és sajnálta,
nem kapott a benne volt italból,
görbülni sem tud sugára.
Belesni minden zugba
? is képtelen.
Bolond napom, rossz helyen kerestél,
Árnyak barátját fénnyel kutatni hiba.
A hozzám tartózók az éjben élnek,
ilyenkor mind menekülnek,
hogy esélyük legyen majd visszajönni.
Emlékszel? Kedvencem a len.
Reggelente szélt?l száraz
a föld alatta. Kipusztul nélkülem.
Mellettük guggoltam,
kézb?l inni adtam, tövenként mindnek,
és míg itattam, aludni küldtem
magányom összes társát:
elment, és él? szeretteim.
Álmaim vizéb?l, napocskám,
hagytam neked egy kortynyit.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.25. @ 06:33 :: Balog Gábor -csataloo
