Balog Gábor -csataloo : A jöv?

A JÖVÃ??

 

A jöv?t neked, mondd,

hogy énekeljem,

kottája nincs,

dallamát nem tudom,

a szöveg, mit

mondhatnék monoton,

egyforma hangon,

meg nem írt,

csak találgathatom,

mit kéne rímbe szedni,

lángoló szemekkel

fény felé emelni

két tenyérrel,

és váteszként

szétkiáltani a szélbe.

 

A jöv?, minden

napommal rövidebb,

tömör titok,

bosszantó délibáb,

tudom, ott van el?ttem,

látni mégse látom.

Lehet csoda,

benne világom

minden elérhet?,

s el nem érhet?

tárháza várhat,

megoldhatatlan talány,

k?kemény agytör?,

zsákutca,

a kincset ásó

kanyargós vájatában,

az érct?l távolra csábító

könny? fejtés,

torz oldalvágat,

és megtett út jutalma

lehet akármi,

s?t jutalom lehet az is,

ha nincs több lépés

az úton.

 

A jöv??

Elhullott mag,

mit találtál,

forgattad kezedben

arra vártál, szóljon,

de hallgatott.

Te bizton tudtad,

magot fogsz kezedben,

hát elvetetted,

öntözted, lested,

amint kibújt

földb?l az els?

zöld levél.

A jöv? sem más,

pont ilyen,

mindent ígér,

míg zöldben a növény

zsenge szára,

és virága rügyben.

Ülsz el?tte. Szemedben

táncra kelnek

ismer?s színek,

tudod, hogy új lesz,

más, mint már ismert

növények,

félted, ?rized,

magadból építed

vázának rostjait,

s mert a várakozás

nehéz és álmosít,

fejed a t? mellé

lehajtod, hagyod,

álom nyomjon el.

Míg alszol,

jöv?r?l álmodsz,

nemlét mezsgyéjén

tett utazás –

hited er?síti.

Aztán, a semmib?l,

köpenyes kertész,

– csuklya szembehúzva –

ásóval jön,

tövestül viszi holnapod.

Mehetsz utána,

mezítláb, gyalog,

megkeresni!

Ennyi a jöv?.

Csak ennyi.

 

Nincs ének jöv?r?l,

kedvesem,

s a hit is csak

annak köszönhet?,

hogy jössz velem,

fogod kezem.

 

BGJ. 2008.05.15.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.