A JÖVÃ??
A jöv?t neked, mondd,
hogy énekeljem,
kottája nincs,
dallamát nem tudom,
a szöveg, mit
mondhatnék monoton,
egyforma hangon,
meg nem írt,
csak találgathatom,
mit kéne rímbe szedni,
lángoló szemekkel
fény felé emelni
két tenyérrel,
és váteszként
szétkiáltani a szélbe.
A jöv?, minden
napommal rövidebb,
tömör titok,
bosszantó délibáb,
tudom, ott van el?ttem,
látni mégse látom.
Lehet csoda,
benne világom
minden elérhet?,
s el nem érhet?
tárháza várhat,
megoldhatatlan talány,
k?kemény agytör?,
zsákutca,
a kincset ásó
kanyargós vájatában,
az érct?l távolra csábító
könny? fejtés,
torz oldalvágat,
és megtett út jutalma
lehet akármi,
s?t jutalom lehet az is,
ha nincs több lépés
az úton.
A jöv??
Elhullott mag,
mit találtál,
forgattad kezedben
arra vártál, szóljon,
de hallgatott.
Te bizton tudtad,
magot fogsz kezedben,
hát elvetetted,
öntözted, lested,
amint kibújt
földb?l az els?
zöld levél.
A jöv? sem más,
pont ilyen,
mindent ígér,
míg zöldben a növény
zsenge szára,
és virága rügyben.
Ülsz el?tte. Szemedben
táncra kelnek
ismer?s színek,
tudod, hogy új lesz,
más, mint már ismert
növények,
félted, ?rized,
magadból építed
vázának rostjait,
s mert a várakozás
nehéz és álmosít,
fejed a t? mellé
lehajtod, hagyod,
álom nyomjon el.
Míg alszol,
jöv?r?l álmodsz,
nemlét mezsgyéjén
tett utazás –
hited er?síti.
Aztán, a semmib?l,
köpenyes kertész,
– csuklya szembehúzva –
ásóval jön,
tövestül viszi holnapod.
Mehetsz utána,
mezítláb, gyalog,
megkeresni!
Ennyi a jöv?.
Csak ennyi.
Nincs ének jöv?r?l,
kedvesem,
s a hit is csak
annak köszönhet?,
hogy jössz velem,
fogod kezem.
BGJ. 2008.05.15.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Balog Gábor -csataloo
