Tóth Irén (Morci) : Ahol a villamossínek

Nyomtatás

Megint karácsony, és megint nélküled.
Állok a parton, fejem lehajtom,
nyakamba havat darál az id?,
ez a lassan suhanó madár.
Felettem a rakparton hideg sinek.

Vártalak.

Ahogy a sors álmatag békében
vár a titokra.
De most mégsem teérted
jöttem le a partra.

Tévedés.

Ahogy eltévedek néha térben,
úgy id?ben is.
Ez most nem a te napod.
Ha kéred, megkapod,
de nem lenne teljes,
ahogy én sem.
Ha mégis itt lennél ismeretlen,
majdan boldog szeret?m,
azt mondanám:
Eressz most inkább.
Találkozunk még,
ahol a villamossínek
fájdalommentesen metszik egymást