A kép Németh János Gio munkája Csoda azzal történik, aki hisz benne, él érte… és belehal egy kicsit. *** Sokan azt mondják, nincsenek csodák… A csoda nem több, mint néhány pillanat. *** A Csodát sokszor [… Tovább]
A kép Németh János Gio munkája Állj meg, Pillanat…! „Ha egyszer így szólnék a perchez: oly szép vagy, ó maradj, ne menj!” (Goethe: Faust) Állj meg, Pillanat! Oly szép, amit adsz..! Tagadd meg múlttá fáradt, jöv?tlen önmagad! [… Tovább]
Gyúlhat-e fény az árny nyomán? Marad-e érzés a Vágy után? El?tte Minden, utána Semmi. Megfosztja…el?zi… Emeli…(f)elejti. Árny a kövön: ál-magány. Illanó vágy, lepkeszárny… Árnyékod, nézd én vagyok! Hozzád érnék – nem hagyod… Üres a Fény – nem vagy [… Tovább]
Pulzáló fénycsóva, imbolygó lángnyúlvány. Falakra vetül? sejtelmes árnyvilág. Viaszkönnycsepp olvad, pereg le a gyertyán… Ami lefolyt, megszilárdul, mit elsiratott, nincs már… Szobában csend: ünnep vagy gyász. Az Arc ugyanaz… hol örül, hol fáj. Szemek [… Tovább]
Ajtó Az Ajtó más mérték. Már felel?sség. Ki-be járni rajta komolyabb játék, mélyebb kötelék. Plafon Növekedés rideg gátja. Lét lélekre nehezed? homálya… Bárhogy nyújtózom, rengeteg hely. Messze vagy, Plafon, nem érlek el! [… Tovább]
Kép: Matetits László (matesz) „Portré” Ablak… Templomok. Házfalak. Ablakok… Külvilági zajos tánc, kíváncsi alakok. Teremben fények, csendesebb léptek. Halkuló ének… Örök kötelékek. *** Ablak egy régi ház omló k?falán… Betekint rajta szomorún a Vágy. [… Tovább]
