Füredy Agnet Szerző
Vezetéknév
Füredy
Keresztnév
Agnet
13 év ezelőtt 3hozzászólás

A kép Németh János Gio munkája

 

Csoda azzal történik,

aki hisz benne, él érte…

és belehal egy kicsit.

 

***

 

Sokan azt mondják,

nincsenek csodák…

A csoda nem több,

mint néhány pillanat.

 

***

 

A Csodát sokszor megcsonkolja

a Következmény…

 

***

 

Toll vagyok egy madárszárnyban –

részese a repülésnek…

Ha kihullok a madártestb?l,

elhagyva a Rendet,

a Szél kezében folytatódik,

áramlik a létem…

 

***

 

…Ha túl közel száll, lezuhanhat…

Inkább mélyen, de biztosan repülni,

vagy magasan, elégve földre hullni..?

Mi a túl közel és túl sok,

hol az elég, hol a határ,

a meddig még, a mi után?…

De lehet-e elég csak megperzsel?dni?…

 

***

 

…Mikor a leveg?ben megbénul a szárnyalás…

Nem zuhan le rögtön, ha megolvad a tolla –

egy pillanatot id?z még a légben,

csak amíg a Lét felfogja, hogy vége…

Mire néma zuhanással földet ér,

széthullik…nincs már…

Csak a csontja.

 

***

 

 

13 év ezelőtt 1 komment

A kép Németh János Gio munkája

 

Állj meg, Pillanat…!

 

                                                 „Ha egyszer így szólnék a perchez:

                                                  oly szép vagy, ó maradj, ne menj!”

                                                                            (Goethe: Faust)

 

Állj meg, Pillanat!

Oly szép, amit adsz..!

Tagadd meg múlttá fáradt,

jöv?tlen önmagad!

 

Ne t?nj el, Perc!

Légy eretnek!

Ez egy tökéletes

részlete az Egésznek..!

 

Áldalak Pillanat,

mert rád találtam!

Pont úgy szól a hang,

ahogyan akartam.

 

Áldalak a jóért,

az öröm miatt…

Gyémántra leltem

a kövek alatt!

 

Torpanj meg, Fuvallat!

Szeled örvényében

felfedeztem benned

önnön vágyamat.

 

Fékezz le, gépezet!

Maradj így!

Bénulj meg, lélegzet!

Szakadj meg, szív!

 

Élet! Most ne múlj!

Emelkedj, ne hullj!

Fátyladdal szótlanul

álmomra ráborulj!

 

Várj még, Alkonyat!

Térítsd el árnyadat!

Felzúdult áradat

veszítse szárnyadat!

 

Szánj meg, Pillanat!

Némulj el, szó!

Préselj ki pilla

Könnyet, ha jó…!

 

Áldj meg, Pillanat!

Hatolj csontomig!

Sz?r?dj be, Fény!

Érj a húsomig!

 

Ver?dj fel, kavics!

Vet?dj homlokomig!

Érkezz meg, Csók…

az arcomig!…

 

Mozdulj meg, Pillanat!

Haladj el, Id?!

Borulj be, Égbolt!

Omolj össze, Föld!

 

?rizlek Pillanat

mialatt veszítlek –

legyen ez egy perc csak

vagy az egész élet!

 

Hol vagy, Pillanat?

Emléked elragad.

Szétmostad bennem

Örökké-önmagad…

 

Mióta elmentél,

azóta vezeklek…

Amiért léteztél:

megérte vétkeznem.

 

14 év ezelőtt Nincs komment még

Gyúlhat-e fény az árny nyomán?

Marad-e érzés a Vágy után?

El?tte Minden, utána Semmi.

Megfosztja…el?zi…

Emeli…(f)elejti.

 

 

Árny a kövön:

ál-magány.

Illanó vágy,

lepkeszárny…

Árnyékod, nézd

én vagyok!

Hozzád érnék –

nem hagyod…

Üres a Fény –

nem vagy ott.

 

***

 

Mi lesz az Árnyékkal,

ha kialszik a Fény?

Elmosódik. Halványul.

Összeér…

Miel?tt egyetlen sötét

óriássá olvad,

mindent (t)akar,

mindent elér…

Pedig már ? sem él!

 

14 év ezelőtt Nincs komment még

                        

                               
 
Pulzáló fénycsóva,
imbolygó lángnyúlvány.
Falakra vetül?
sejtelmes árnyvilág.
 
Viaszkönnycsepp olvad,
pereg le a gyertyán…
Ami lefolyt, megszilárdul,
mit elsiratott, nincs már…
 
Szobában csend:
ünnep vagy gyász.
Az Arc ugyanaz…
hol örül, hol fáj.
 
Szemek párás tükre –
pillanat kelléke:
Megtisztít egy percet…
valamit eléget.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

14 év ezelőtt 5hozzászólás

 

Ajtó

 

 

Az Ajtó más mérték.

Már felel?sség.

Ki-be járni rajta

komolyabb játék,

mélyebb kötelék.

 

 

Plafon

 

 

Növekedés rideg gátja.

Lét lélekre nehezed? homálya…

 

Bárhogy nyújtózom, rengeteg hely.

Messze vagy, Plafon, nem érlek el!

Rád rakódik minden, mi repülni gyenge,

felszállni merész…

Beléd ütközik terv, gondolat és remény.

Rád csapódik pára, füst és korom.

Felületed vés?vel is hiába kaparom!

Elszínez?dsz…Korosodsz,

de nem hullik le faladról

fáradt vakolatod.

Világod parancsoddal véded, határolod:

semmi nem n?het fel hozzád,

t?led minden messze lemaradjon!

Földre zuhan, ha feléd tart,

letöröd a szárnyat…

Fájó ütést ígérsz a rugaszkodó vágynak.

Kizárod a Fényt, lekerítesz Házat –

csillapítasz érzést, ambíciót, lázat.

 

14 év ezelőtt Nincs komment még

Kép: Matetits László (matesz) “Portré”

            Ablak…

 

 

Templomok. Házfalak. Ablakok…

Külvilági zajos tánc,

kíváncsi alakok.

Teremben fények,

csendesebb léptek.

Halkuló ének…

Örök kötelékek.

 

***

 

Ablak egy régi ház

omló k?falán…

Betekint rajta

szomorún a Vágy.

 

***

 

A dolgok lényege

az Ablak mögött zajlik.

Rajta túl, bár esemény van-,

nem történik semmi.

 

 

Füredy Agnet

Füredy Agnet Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.