Állj meg, Pillanat…!
„Ha egyszer így szólnék a perchez:
oly szép vagy, ó maradj, ne menj!”
(Goethe: Faust)
Állj meg, Pillanat!
Oly szép, amit adsz..!
Tagadd meg múlttá fáradt,
jöv?tlen önmagad!
Ne t?nj el, Perc!
Légy eretnek!
Ez egy tökéletes
részlete az Egésznek..!
Áldalak Pillanat,
mert rád találtam!
Pont úgy szól a hang,
ahogyan akartam.
Áldalak a jóért,
az öröm miatt…
Gyémántra leltem
a kövek alatt!
Torpanj meg, Fuvallat!
Szeled örvényében
felfedeztem benned
önnön vágyamat.
Fékezz le, gépezet!
Maradj így!
Bénulj meg, lélegzet!
Szakadj meg, szív!
Élet! Most ne múlj!
Emelkedj, ne hullj!
Fátyladdal szótlanul
álmomra ráborulj!
Várj még, Alkonyat!
Térítsd el árnyadat!
Felzúdult áradat
veszítse szárnyadat!
Szánj meg, Pillanat!
Némulj el, szó!
Préselj ki pilla
Könnyet, ha jó…!
Áldj meg, Pillanat!
Hatolj csontomig!
Sz?r?dj be, Fény!
Érj a húsomig!
Ver?dj fel, kavics!
Vet?dj homlokomig!
Érkezz meg, Csók…
az arcomig!…
Mozdulj meg, Pillanat!
Haladj el, Id?!
Borulj be, Égbolt!
Omolj össze, Föld!
?rizlek Pillanat
mialatt veszítlek –
legyen ez egy perc csak
vagy az egész élet!
Hol vagy, Pillanat?
Emléked elragad.
Szétmostad bennem
Örökké-önmagad…
Mióta elmentél,
azóta vezeklek…
Amiért léteztél:
megérte vétkeznem.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.23. @ 10:28 :: Füredy Agnet
