Füredy Agnet : Pillanat

A kép Németh János Gio munkája

 

Állj meg, Pillanat…!

 

                                                 „Ha egyszer így szólnék a perchez:

                                                  oly szép vagy, ó maradj, ne menj!”

                                                                            (Goethe: Faust)

 

Állj meg, Pillanat!

Oly szép, amit adsz..!

Tagadd meg múlttá fáradt,

jöv?tlen önmagad!

 

Ne t?nj el, Perc!

Légy eretnek!

Ez egy tökéletes

részlete az Egésznek..!

 

Áldalak Pillanat,

mert rád találtam!

Pont úgy szól a hang,

ahogyan akartam.

 

Áldalak a jóért,

az öröm miatt…

Gyémántra leltem

a kövek alatt!

 

Torpanj meg, Fuvallat!

Szeled örvényében

felfedeztem benned

önnön vágyamat.

 

Fékezz le, gépezet!

Maradj így!

Bénulj meg, lélegzet!

Szakadj meg, szív!

 

Élet! Most ne múlj!

Emelkedj, ne hullj!

Fátyladdal szótlanul

álmomra ráborulj!

 

Várj még, Alkonyat!

Térítsd el árnyadat!

Felzúdult áradat

veszítse szárnyadat!

 

Szánj meg, Pillanat!

Némulj el, szó!

Préselj ki pilla

Könnyet, ha jó…!

 

Áldj meg, Pillanat!

Hatolj csontomig!

Sz?r?dj be, Fény!

Érj a húsomig!

 

Ver?dj fel, kavics!

Vet?dj homlokomig!

Érkezz meg, Csók…

az arcomig!…

 

Mozdulj meg, Pillanat!

Haladj el, Id?!

Borulj be, Égbolt!

Omolj össze, Föld!

 

?rizlek Pillanat

mialatt veszítlek –

legyen ez egy perc csak

vagy az egész élet!

 

Hol vagy, Pillanat?

Emléked elragad.

Szétmostad bennem

Örökké-önmagad…

 

Mióta elmentél,

azóta vezeklek…

Amiért léteztél:

megérte vétkeznem.

 

Legutóbb szerkesztette - Füredy Agnet
Szerző Füredy Agnet 6 Írás
Azért jöttem, hogy írni tudjak, hogy felocsúdjak, hogy szemet hunyjak. Azért írok, hogy élni tudjak...