Külön sorsunk földi útjait rójuk immár ötven éve bandukolva, míg lelkünk előre megszabott égi pályán repül ikerbolygóként tova.* Félszáz éve hordozlak magamban bevallhatatlan drága teherként. Mert hozzám tartozol, mint fényhez az árnyék, mint nappalhoz az éjszaka. Akkor is [… Tovább]
Feketén közelít az éjjel,és félek, mert egyedül vagyok.Tegnap kerengtem kósza fénnyel,s most itt ülök üres álmokon. Magam maradtam a sötétben,és nem gyúlnak harsány csillagok.Kékl? vágy, mit az élet éltet, ne hívj, ne szólíts, nem mozdulok.
(meghallgatom) Álmomban, álmomban Nagy fehér ház voltam. Sok fényes ablakkal Zöld f?r?l álmodtam. Álmomban, álmomban Bús, komor vár voltam. Tornyokkal, bástyákkal Harcokról álmodtam. Álmomban, álmomban Kis patak víz voltam. Csobbanó fodrokkal Tengerr?l álmodtam. Álmomban, álmomban Újra csak lány voltam. [… Tovább]
“Ismered az embereket… Ha valakit látnak fulladozni egy kanál vízben, inkább hoznak neki egy dézsával, minthogy elvegyék tőle a kanalat.” * Ahogy telt az idő, úgy egyre inkább éreztem, hogy egy ilyen kis faluban sem egyszerű az [… Tovább]
* A gyermek aranyhajú volt, és gyönyörű. A küproszi király büszke volt a fiúra, hiszen szépsége túlszárnyalta a földi halandókét, sőt az istenekét is. Felcseperedve széparcú, délceg fiatalemberré vált, szerette is mindenki bájáért, kedvességéért. Egy vadászat [… Tovább]
