Pongrácz Ágnes : Fényt?l félve

Feketén közelít az éjjel,
és félek, mert egyedül vagyok.
Tegnap kerengtem kósza fénnyel,
s most itt ülök üres álmokon.

Magam maradtam a sötétben,
és nem gyúlnak harsány csillagok.
Kékl? vágy, mit az élet éltet,
ne hívj, ne szólíts, nem mozdulok.

Legutóbb szerkesztette - Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,