Kékbuborékok
Hozzád fekszem mozdulatlan, kezem bilincsként feszül sóhajod gyűrt ágyában, pillád könnyű érintésében feloldozom érted önmagam, a vágy halk sikolya fonódik dajkáló fényed sűrű hálójába. Hangod, mint apró kékbuborék testem ívét követve gurul tovább, éjtükrére nyújtózik meztelen létünk, takaró alá [… Tovább]
Posztmodern festészet
A bádog-újságárus el?tt várlak,ott, ahol a pléht kikezdte a rozsda,ahol züllött éjszakák salétromfoltja egy hiv? özvegyasszonyt tavalymegtévesztett, áhítattal térdre kényszerített. Végül mégsem min?sült zarándokhelyé. Szentszéki szakért?t küldtek terepre, aki személyesen értette meg a nénivel,hogy az ikon a bódé oldalán [… Tovább]
Vér szilánkok
Ez az ócska város már nem az enyém,tükörré meredtek benne az évszakok.Üveggalambok szárnyán reppen felém,minden árnyék, akár a lomha nappalok. S csak méla moraj morog mert fél még,éjfekete harang bronz íz? csókja zsong.És mintha tavasz hamvát hintené szét,ében szirmot [… Tovább]
Kisértetkastély
Nyikordul a padló. A falakona feledés pora üli torát– vagy százéves álmát e vén palotán? Ablakain bepislant az alkony,s visszariad; fojtja a lemállófoltot elfed?, libeg? pókháló. Furcsa nesz kapar a csillár fölött;talán egy otthagyott komisz átok,üldözi a Mát, mint keser? [… Tovább]
Álom
A lány ruháján almazöld halak úsznak édes álomban egyedül sétál meseszép tengerparton, felette a hold ezüstös arca, fehér fénybe bújtatja, vigyázva ?rzi kicsi gyerekét a gondoskodó anya szívébe rejti, mint gyümölcs magot. Könnyeikkel siratják árva csillagok.
James Joyce: Most e barna vidéken
Most, ó most e barna vidéken, Hol édes szerelmünk zenélt, Vándorolunk, kéz a kézben Most, ó most e barna vidéken, Hol édes szerelmünk zenélt, Vándorolunk, kéz a kézben, S a régi id?k kedvéért Nem siratjuk szerelmünket, Hisz [… Tovább]
Séták fiaimmal 1.
Sétálás közben, ha figyel az ember, rengeteg dolog jut eszébe… az alábbi verseket a fiaimnak írtam, akkorra, mikor nagyobbak lesznek. Ez két vers egy sorozatból. * Tudod, ha a patak csobban, akkor odanézek mindig, hátha Anya üzen halkan; [… Tovább]
Álom, nyitott szemmel
Marc Chagallnak * nagyapa a tetőn hegedül füstölt heringek táncolnak szomorú fekete ló húzza a koporsót égre száll az akvamarin-angyal eső mossa könnyét sárga holdtányérba tehénpillájú derengő hajnalban a Dvina zavaros vizén túl egy zsinagóga ég [… Tovább]
Nagyváradi emlékforgács
Nagyváradon jártam a napokban, és megrohantak gyermekkorom emlékei. Megosztom egy részüket…* Anyai nagybátyám, Mirowi Miskowszki Jenő Nagyváradon lakott a kilencszázas évek elejétől a második világháború végéig. Pesten is volt lakása és ügyvédi irodája. Életét a két város [… Tovább]
El?rejelzés
El?rejelzések szerint az erekben globális felmelegedés várható. Egy-két fokról lenne szó. Leginkább a hajlatok érintettek, akár az olvadó jégsapkák a sarkokon. Itt az izzadás hozama megkétszerez?dhet! Szakért?k auralyukakról beszélnek, növekv? országházhatásról. Pánikra még semmi okunk. Ezek mind találgatások El?rejelzések szerint [… Tovább]
HELGA 1945. – 3. rész
* Az első vállalkozó Müller úr volt. Pékséget nyitott a házában, egyben követelte, hogy Helga és a hivatala azonnal költözzön ki. Megkapta az engedélyt, Ortenburgból hozatott kőműveseket, nekiálltak, bontottak, építkeztek, egy heten belül friss kenyér szaga terjengett a tér [… Tovább]
városi zápor
sárpettyes ruhát vetnek le magukról a fák. nyárfaszösz-csomókat fon zsinórba az ár; szórólapot hajtva a felázott betonon mossa a várost az es?szagú nyár. a trafik napilapjait nejlonréteg fedi. beszédes áruját ázni nem engedi az újságos sem – nem magáért [… Tovább]
A sors játéka
Néha a legjobb akarattal sem m?ködnek a dolgok… A sors játéka. Az 1960-as évek Münchenjében állott egy komor épület. A városlakók csak „ Diliház" néven emlegették. A második világháború értelmileg sérült német katonáit rehabilitálták ott. Már [… Tovább]
belém simogatta
… A két kezedféltvebelém simogattaa végtelen szeretetet- …Most elveszed? … Ne tedd!…