Kisértetkastély

Nyikordul a padló. A falakon
a feledés pora üli torát
– vagy százéves álmát e vén palotán?

Ablakain bepislant az alkony,
s visszariad; fojtja a lemálló
foltot elfed?, libeg? pókháló.

Furcsa nesz kapar a csillár fölött;
talán egy otthagyott komisz átok,
üldözi a Mát, mint keser? látnok?

Éjjel nincs sikoly, a múlt sem hörög
de míg megtudod talán belehalsz,
honnan figyel egy t?n?d? szellemarc.

Szerző Kovács Henrietta 79 írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :)"Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/

6 Komment

Hagyj üzenetet