Álom, nyitott szemmel

Marc Chagallnak *
 

 

nagyapa a tetőn hegedül

füstölt heringek táncolnak

szomorú fekete ló

húzza a koporsót

 

égre száll

az akvamarin-angyal

eső mossa könnyét

sárga holdtányérba

 

tehénpillájú derengő hajnalban

a Dvina zavaros vizén túl

egy zsinagóga ég

füst, romlás, tóratekercsek

 

a sápadt menyasszony

csak forog

forog

összemosódik szatócs

a koldussal

– táncol a szakállas rabbi

 

felhőn utazik

az időtlen idő

 

– Mose

a vézna zsidógyerek

ébren álmodik

 

 

Szerző Koczeth László 51 írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)

7 Komment

  1. megálmodjuk álmaink álmainkban, hogy valósággá nőhessék ki magukat, hogy újból álmodhassunk belőle egy újabb álmot…és néha már mi magunk magunk sem tudjuk, hogy álmodunk, vagy éppen a valóság rácsait rázzuk, hogy éppen kint, vagy bent vagyunk, hogy mi vagyunk-e a fogoly, az áldozat, vagy éppenséggel a hajtó a vadász….
    Nagyon tetszik a vers…persze a kép is…( én szeretem az ő festményeit mert megszólalnak…nekem nagyon…)

Hagyj üzenetet