városi zápor

sárpettyes ruhát vetnek le magukról a fák.

nyárfaszösz-csomókat fon zsinórba az ár;

szórólapot hajtva a felázott betonon

mossa a várost az es?szagú nyár.

 

a trafik napilapjait nejlonréteg fedi.

beszédes áruját ázni nem engedi

az újságos sem – nem magáért tapos

az adok-veszek stresszt?l haragos,

önjáró, gyorsuló mókuskerekében,

míg a sarkon szalmakalapos,

garzonlakó huszonéves kedves

egy rövid, szürke záportól nedves

kartonruhában óvja a kínai divatot:

? is akkor örülhet, ha mindent eladott.

 

a járókel?k alva járnak –

a legtöbben korán kelnek.

élre vasalt nadrágot, lenholmit viselnek,

libab?rös karral futnak a munkának,

minden nap végére két estét kívánnak,

szép jöv?t a gyereknek,

nyugdíjat a mamának,

árnyalatnyi biztonságot

az egész sz?k családnak;

 

a n?k sminkjét ellágyítják

az órák és az es?cseppek,

ahogy magas sarkaikkal a körúton tipegnek;

a férfiak nyakkend?i déltájt már lazábbak,

kávéillata lesz a h?vös irodáknak,

billenty?zet enged a dolgos kezeknek,

végefelé járunk az elnyúlt tárgyalásnak,

csak az est szavára ernyednek a testek,

hogy reggel újra megfeszülve,

a szárítóról kapkodva a ruhát

kövessék egy mohó világ

mindig hívó szavát.

 

gyermekrajzok díszítik

a buszok párás ablakát.

 

Szerző Zsákai Lilian 40 írás
Zsákai Lilian - hivatásos torzszülött

6 Komment

Hagyj üzenetet