Füredy Agnet : Ház

Nyomtatás

Ajtó

Az Ajtó más mérték.

Már felel?sség.

Ki-be járni rajta

komolyabb játék,

mélyebb kötelék.

Plafon

Növekedés rideg gátja.

Lét lélekre nehezed? homálya…

Bárhogy nyújtózom, rengeteg hely.

Messze vagy, Plafon, nem érlek el!

Rád rakódik minden, mi repülni gyenge,

felszállni merész…

Beléd ütközik terv, gondolat és remény.

Rád csapódik pára, füst és korom.

Felületed vés?vel is hiába kaparom!

Elszínez?dsz…Korosodsz,

de nem hullik le faladról

fáradt vakolatod.

Világod parancsoddal véded, határolod:

semmi nem n?het fel hozzád,

t?led minden messze lemaradjon!

Földre zuhan, ha feléd tart,

letöröd a szárnyat…

Fájó ütést ígérsz a rugaszkodó vágynak.

Kizárod a Fényt, lekerítesz Házat –

csillapítasz érzést, ambíciót, lázat.