Vers

Éji-hold mögé bújva

Mondd, leszel-e menedékem, templomom a sötét éjben, oltárom a hangban, ha lelkem neked sírom majd, az utolsó hajnali dalban.   Futsz-e velem az égető fövenyen, hol a hegyek barnahomokként arcunkra peregnek, s kezünkre fonódnak a könnyek. Táncolsz-e velem felhők közt rejtőzve, a ködfátylas végtelenben, mikor mezítelen talpunk már nem érinti a földet. Elrejted-e arcom a [… Tovább]

Vers

Végre az Ã?Å¡ton

Lassan felfedi arcát el?ttem, nem suhan árnyékban, nem repül fölöttem,   vetkezik puhán, tisztán, egyedül, nem rejti el magát, kezembe beleül.   Ostromolta önzésem vasfalát, ha láttam, féltem ?t, nem kaptam szép szaván.   Most engedtem neki én, s nem [… Tovább]

Vers

Meditáció

Rendb?l támad a káosz, s benne nyugszik el. Mélabú szül mámort, s abban is telel.   Életb?l halál szakad, s visszatér belé. Így haladunk mi is önmagunk felé.

Vers

Most kell…

…most mondd ki: ‘szeretlek’, s ha mondod, érintsd ?t meg… Most kell, hogy jót tégy,most törekedj arra,hogy angyal légy,most légy lankadatlan,most légy pótolhatatlan,és mosolyogj, mosolyogj… most adj vigaszt, reményt,simogasd szíved melegévela rád szoruló gyengét,most segíts, ha hívnak,most eredj, ha várnak,és [… Tovább]

Vers

Hidegben várakozva

Szemüvegemen pukkanva pöttyen az es?csepp, erny?t húzok, miközben az es? nagyot kortyol bel?lem. Nyirkos sötétség várestefelé a buszmegállóban,sokáig topogok behúzott nyakkal– mely köré a szél csavar sálat -,s eszembe jut– szinte most volt még -,hogy ugyanitt,ugyanilyenkor leveg?értkapkodtam, mit el?ttefelforralt a [… Tovább]

Mese

Mese

Volt egyszer egy jó királyfi. Indult szerencsét próbálni.   Lelkében h?stettek égtek, keresett egy feleséget,   próbákat készült kiállni… (Nem hiába volt királyfi.)   Ballagott az országúton… Elütötte egy kamion.

Mese

A csodabicikli

Kis Barátom, Te tudsz-e már biciklizni? Ha igen, akkor tudod, hogy nem megy egyik napról a másikra.*     Kis Barátom, Te tudsz-e már biciklizni? Ha igen, akkor tudod, hogy nem megy egyik napról a másikra. Nos, mit szólsz ahhoz, [… Tovább]

Vers

Pincenapló

  Nyolcvankett?ben vette Apám kétszáz darab téglaszín? százasért, s ámulva néztem, ahogy a fonnyadt öregasszony pénzt olvas a csikós-t?zhely zsíros korongján. (Kés?bb tócsit sütött nekem ugyanott.) Férfiszakasznak hívtuk és takaróként húztuk magunkra az otthontól távoli, füstös, penészes hangulatot. A régi [… Tovább]