Vers

Fiam szeméb?l…

  fiam szeméb?l – tengerkék reám tekint a messzeség kacag a víg tavaszi ég   fiam hajáról – óarany ?szi nap süt bársonyosan meleg fénybe rejt szótalan      fiam ajkáról – cseresznye pici hang-pillék lebbennek angyal-mosollyal nevetve   fiam kezér?l [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Kellek -e nektek?

Nem szóltok pedig erre várok Szerettek vagy nem, kiáltsátok! Kellek – e nektek? Mért hallgatsz néma tömeg Ha fáj, ha nem úgyis tudnom kell Szátokon zár ül én meg rágom belül a lelkem mely rátok vár arcomba vágjátok hát Kellek [… Tovább]

Vers

Ház

  Ajtó     Az Ajtó más mérték. Már felel?sség. Ki-be járni rajta komolyabb játék, mélyebb kötelék.     Plafon     Növekedés rideg gátja. Lét lélekre nehezed? homálya…   Bárhogy nyújtózom, rengeteg hely. Messze vagy, Plafon, nem érlek el! [… Tovább]

Vers

Adj hálát

…nyújtsd kezedet, nézd, várnak rád… Ne hullajts több könnyet. Tégy különbségeta kellemetlenségés az igazi nagy bajközött – s adj hálát… és ne téveszd összea bántó bosszúságota mázsás-súlyos gonddal,viseld el – s adj hálát… és ne hasonlítgasda rosszíz? keser?ségetaz emészt? fájdalomhoz,nyelj [… Tovább]

Kisregény

Naplemente – részlet

ÁÃ???zelít? a szerz? els? regényéb?l. (Megrendelhet? a franciswscott@gmail.com címen!)   Egy     A rozoga, enyhén trágyaszagú terepjáró egyre er?sebben rázkódott, és én már attól tartottam, hogy a következ? buktatónál vagy felfordulunk, vagy egyszer?en csak szétesik a fenekünk alatt az [… Tovább]

Novella

Felkel? Nap

“….könnytelen szemekkel kereste minden sarjadó hajtásban a kései gyermeket.”     Józsika gyorsan tömte magába a friss túró utolsó morzsáit, mert a Feri gyerek a kapu el?tt várta és a tehenek is megindultak. Anyja jól megrakta a  tarisznyáját friss kenyérrel, [… Tovább]

Novella

Gumiszoba

  Puha falak vesznek körül. Szinte körülölelnek. Az én saját gumiszobám. Puha, rugalmas és meleg. Kintr?l csak tompán sz?r?dnek be a zajok. Néha zenét is hallok. Ha tetszik, teljesen elringat. Jó nekem itt. Biztonságban érzem magam. Nem fáj semmi, nem [… Tovább]

Vers

Ã?Å¡tközben

  hangom szélkakasnak adtam   szemem vakablakra hagytam   jókedvem f?zbe rejtettem           lábam kis csigára tettem               nyugalmam tengerbe szórtam   hajam kopasz hegyre dobtam    kezem kígyóra helyeztem          er?m nyúlnál felejtettem              így történt: útközben, lassan mindenemet odaadtam s egy önfeledt pillanatban végül [… Tovább]

Vers

Mégis csak itt hagysz …

Érzem, ahogy egyre messzebbre visz lépted a jégillatú föld közénk áll konokul álmaimba is már ritkábban tévedsz mégis csak itt hagysz teljesen egyedül…   Hordalékként hervad becses életm?ved siratom a múltunk gyönyör? perceit törékeny testemmel takarom a földet markolom kétségbeesetten [… Tovább]