Nap: 2008.02.19.

végigömlik a folyosókon. feltartóztathatatlanul roppantja be mind kulcsra zárt ajtaink, vagy csak lassú szivárgásként, a küszöb alatt kúszva beljebb, vonja átlátszatlan drappját fényes ablakaink elé.   lezár minden kaput, lelket: az ölelkez? párok közé demarkációs vonalat, sima szájszegleteikbe kövéred? ráncokat [… Tovább]

  Senki  sincs, kinek gyomrát forgatná? Mi válunk szabaddá? Dehogy! Csak hagytuk, s ?elhagyott.   Senki sincs, kinek szemét bántaná, hogy leszünk állattá? Nehogy hiányt érezz utána, ha volt!   Senki sincs, kinek véges  t?réshatár van fejében ma már? De [… Tovább]

akkor inkább leszerotika, amihezhozzászólni sem de gondolni sem lehet,vagy talán túl sokat,vagy mindenhol húsokat,veres kis csúcsokat látsz.na jól vigyázz,mert megégeta láz,és nem éri megaz izzadást,a zsibbadó szakadásta székben,nem is tudom,nem értem,minek jó a vérfröccsenését hallgatnia botban, a mélyül? tájban,minek kell [… Tovább]

Hónapok óta olyanok voltunk, mint az a korosodó házaspár, amelyik ez els? unoka hírére végérvényesen külön ágyba költözött.   …remélem egyszer majd megérted, hogy muszáj volt kimosnom az összes leped?t, miel?tt örökre eljöttem…

  Hát itt vagyok megint – tarisznyásan – hol megállt az id?. Kifestett hegyek. Maszatos arcom az útitársam, s vágyam, hogy egy tölgyfa legyek.   Élni kicsit tisztán – másképp – , f?-szemekben harmatokat lesni. És egyenes derékkal, büszkén a [… Tovább]

*   Méhecske   Erdőszélen a virág szomorúan nézett, méhecske nem jön, s nem csinál mézet. Beteg lett, megfázott korán jött a tavasz, kaptárból kémlelte, kapunk-e még havat.   Csúnyán köhög most, prüszkölve nézi, hívogat a virág, s egyre csak kéri. Tavaly [… Tovább]

a szemem érintetted volna, ám szorosra varrtam a pillám, ha kinyitnám, elvennéd a világom. (gondoltam) …nem mutatkoztál itt hónapokba vesz? id?k óta. csak odaböffentettem flegmán, vagy szinte sehogy, de oly hirtelen szökött a szín b?rünkbe a kín, bújt a bujaság, [… Tovább]

Remete-id?m k?falat húzott fel … szívem köré. Ha eszembe jutsz, már nem égek el,arcod már más álmokban szerepel.Remete-id?m k?falat húzott felkifacsart, deres szívem köré. Nem bánthatsz nagyon, s ha mégis, hát hagyom.Ha magadhoz hívsz s én er?tlen vagyok,magamból der?sen adom, [… Tovább]

XXI.   XXI. század, METRO   Vasalt bakancsban érkezett, csikorgott az érc, Majd fújtatott egyet, s élettelenül megállt; Degeszre tömve, hiába ordított, – ne még! – Míg ingere támadt, s kifordította gyomrát!   Szusszan kicsit, de múlik a futó perc, [… Tovább]

A kép Hommona György: Kulcs cím? munkája.                 kezemben százféle kulcs zörög ablaktáblák rácsok között   pattanok faltól falig   e göröngyös íves felületen                                         nincs kijárat e furcsa üregen pattanok faltól falig ablaktáblák zárak között kezemben a [… Tovább]

  A perpetuum mobilék nem zakatolnak.Recsegve megálltak. A horizont ajkainémán összeprésel?dneka szürke hidegben. A lombhullatók,mint rongyos koldusok,testvéreik felé nyújtjákköszvényes karjaikat,miközben fehér ruhát öltenekaz úri örökzöldek. A testetlen repül?gép-morajokés kutyaugatásokegy kiszámított rendszer részeikéntid?r?l-id?refelhangzanak; de máskülönbenteljes a paralízis:csikorog a tél,mint olajozatlan gép,ha [… Tovább]

  tört képek es?cseppek mint kövek hullik rám az égi áldás rosszat még rosszabb követ   szoríts magadhoz er?sebben ölelj mint ki halni készül szeress konokul tagadd a valót: hogy minden minden elmúlik végül