Hát itt vagyok megint – tarisznyásan –
hol megállt az id?. Kifestett hegyek.
Maszatos arcom az útitársam,
s vágyam, hogy egy tölgyfa legyek.
Élni kicsit tisztán – másképp – ,
f?-szemekben harmatokat lesni.
És egyenes derékkal, büszkén
a földre esni.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.19. @ 19:59 :: Kántor B. Péter