Nap: 2008.02.10.

…     a szemed   szunnyadó mélyében   rád találtam   a szemed   végtelen csendjében   megpihentem   a szemed   szikrázó fényében   megfürôdtem   a szemed   ég? vágyaiban   felébredtem   a szemeidben   Életet [… Tovább]

…     Lehangolódtam ma…   Darabokra tört a képzelet   Mint egy homályos ablak   Mint egy ébenfekete   Képkeret   Nincs már remény   Nincs már akarat   Tetteket t?lem ne várj…       …már csak rettegek… [… Tovább]

Az éj kérge mögül, kibújik a hold magával hoz sok szép, régi álmot elmesélem neki, mennyire hiányzol ?meg csak legyint, majd magához karol. Szófoszlányok árnyai hullnak repedezve ajkam vérb? szirmaiba, már nem kapaszkodnak szívem lármája küszködik a csönddel hangokat ígér [… Tovább]

A kapitány rekedten énekela kocsmában, ahová járok én.A tetovált kurvák alig férnek elfarának egy-egy féltekén. A rozzant bárka nem álldogáltöbbé a rozsdamart part előtt;nem viszi többé új dagálya cél felé, mit fárosz fény jelölt. Lapos hasú sötét vizeken,nem ring a [… Tovább]

Ejnye, ha bolond, le vele, ne töltse itt tele nekünk a sz?z fejünk arra nam méltó magfonnyasztó magamutogató lángelmével, mikor elemében van a szegény szája benem áll a remény hal meg, nem te, f?, hogy áll az alku, és a [… Tovább]

  Nézd a táncom lágy mozdulatát! Ez érted indult el, hogy a mélyb?l hozzon fel, és szeretni tudj újra már.   Hát csak nézd. Nézz! Míg itt vagy az én teremben, hagyd, hogy a mozdulat szeressen, s hogy a lényed [… Tovább]

A kép Salvador Dali munkája.       Lefekvéskor arra gondolok, ha majd eljössz, és sós íz? álmaim olvasod, megtisztulok.   Sebes ruhámat majd leveszem:   elmém minden valóság – mását, testem rücskös, szakadó blúzát, csontjaim kemény, merev rácsát, bens?m [… Tovább]

elér a fény a szó a vágy eljött a srác a bók a lágy kerestelek kinyúl kéz itt kihívás ott együttlét er?s vagyok most menni kell bár van egy jel szeretni kell vonzó a baj vonzó a táj szeretni kell [… Tovább]

Az őszi fényben, virágzó galagonya bontja a rendet…   Tündérek táncát, Weöres álomvilágát rejti ruhája.   Varázsos éjen ”lánnyá válik, sírni kezd…”   Nyújtom a kezem.

  Hazug gondolat   Valamikor fájt, hogy létezel, Most nevet bennem a gondolat. Valamikor fájt, ha beszéltél, Most nem hallom mit mondasz.   Valamikor sírtam, mert vártalak, Most nem ülök egyedül a padon. Valamikor a bor volt a szeret?m, Most [… Tovább]

Jó is volt veled hülyíteni a beképzelt februári sugarakat, a torz toronyházak alatt… minket f?tött a kuncogó ujja hegye a szétterített szeméthegyek végén, mégis minékünk békén telt a függ? id?, a kihalt tér minket elt?r? térképtelen városi helyén, én voltam [… Tovább]