Péri Györgyi : TÁNCOM

 

Nézd a táncom

lágy mozdulatát!

Ez érted indult el,

hogy a mélyb?l

hozzon fel,

és szeretni tudj

újra már.

 

Hát csak nézd.

Nézz! Míg itt vagy

az én teremben,

hagyd, hogy a

mozdulat szeressen,

s hogy a lényed nyíljon rá,

kérlek engedd,

hogy nyíljon rá!

 

Feszes ívben hajolok,

bókolok,

szemed sarkába finoman

csókolok,

amíg a dallam húz tovább…

hisz egyre húz tovább…

 

Nézz rám,

nézd, mennyire akarom…

de mély magányod

tekintete

sebet ütött

az oldalamon.

 

Fáj nagyon.

De nem hagyom!

 

Csupa pörgés

és forgás

elvadult, kínzó

vonaglás

lett ez a verejtékes

tánc.

Nem is híd ez már,

magas, kemény sánc.

 

Azért csak nézd,

csak nézd

e görcsös esztétikát,

mely érted

éledt újra,

hogy szeretve

indulj útra,

hogy szeretve

indulj el,

indulj már el… hozzám.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.02.10. @ 15:12 :: Péri Györgyi
Szerző Péri Györgyi 68 Írás
Sziasztok! Tanárként dolgozom, s bár harmadik gyermekem születése óta nem írtam, húgom ,és barátja biztatására én is regisztráltam közétek. Kíváncsian várom javaslatotokat, véleményeiteket!