Sejtelmesen tekint rám a vénül? telihold Ezüst fényöv öleli gömbölyded derekát Izgatottan mesél nekem, merre barangolt Kinél töltötte az elmúlt éjszakát… Emlékeib?l gyönyör? képet sz? Mely ragyog ott az ég és föld között Gy?r?dött arcán a mosoly gyönyör? Áradó fényként [… Tovább]
… valahol vártál valahol végre rám találtál megfogtad két kezem tenyeredbe rejtetted életem valahol simogatásod pille szárnyán felém szállt valahol távol most is reám vársz…
…ma még a szél sem járt, nem sok vizet zavart. Ma el?ször éreztema tavasz illatáta leveg?ben,láttam napsütést élvez?,hever? macskákata kertekben.Ma átléptem a járdán egypiros-fekete rovart,ma még a szél sem járt,nem sok vizet zavart.Ma kigombolva maradtsok télikabát,ma láttam pulóveres sráconsimléderes sapkáts [… Tovább]
a falat pörkölt, vagy más, mi maradt, h?t?ben pihen, a süllyed? falak mögött – kint és bent – megnyugtatón duruzsol az agyonszeretett gép. pillanatokat hint megint sugaras szikrákba a térded köré, csíntalan kerget?z? fénytüskék, elkapva egymást tüstént belehalnak a porba. [… Tovább]
csendesen lépkedj mert vért köhög a reggel vöröslik az égbolt s karikás szemmel bámul kialvatlanul az örökké szégyenkez? Nap s az éjszakától terhes fák ágai alatt megérkezik a virradat
Borostyánkő minden megfagyott pillanat. Te vagy én vagy idő – mennyit ér? Belső ámítások frappáns szavakért. Vonatablak. Eső. Szabad, szabad, szabad. És mégis: szív ritmusát lükteti az ér. Mert vagyok még kicsit. Érted. Szó. Akad. Hangyák futása harangvirág alatt. [… Tovább]
A szerelem olyan, mint mi magunk. Múlandó… Elmúlt!Megint egy sápadó nap, ami felkeltMegint egy éj, ami "ugyanúgy" elteltMegint hallottam nehéz lélegzetedMegint megértettem, más a te végzeted Érzem, az érzelmek bujkálnak el?lünkÉrzem , az oroszlán elszökik bel?lünkÉrzem, hogy csupán a múlt, ami visszatartÉrzem, már [… Tovább]
A történet egy id?söd? asszony gondolatait, érzelmeit, emlékeit, vágyait, álmait, vívódásait, kétkedéseit mutatja be, a riasztó, kietlen magány keser?ségein át, amely oly sok embernek a sorsa, végzete. A monológ hallgatója, a régi ?si TÜKR, ami oly sok mindent “lát,hall, tud”… [… Tovább]
