Nagy Ildikó Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Ildikó
Ország
Hungary
12 év Nincs Komment

A Magyar Ház Kiadó gondozásában, novemberben megjelen? könyv igazi különlegességnek számít a hazai könyvpiacon.

Nem csak a kivitelezésében, de a tartalmában is. "A Táltos Dobok Regéje" cím? könyv szerz?je Bottyán Szeli Sára, akivel nemrég a Vörösmarty téren (is) találkozhattak az olvasók – a könyvhét alkalmából. Itt beszélgettünk mi is:

— Hogyan jutott eszébe egy  belpolitikai újságírónak, a magyarok ?si hit- és hiedelemvilágáról könyvet írni?  Nem érzi úgy, hogy nagy fába vágta a fejszéjét?

– Mondhatnám, azt is, hogy NEM. De azt is, hogy a tudatlanok bátorságával… Ám ez nem lenne teljesen igaz! – mosolyodik el Sára.  Ã??seink csodálatos világa mindig is érdekelt. Értékeltem, nagyra becsültem, kutattam, 21. századi „létemre" …  Így nem véletlen, hogy egy mai, magyar ember szemével ismertetem a témát. Szépapáink és szépanyáink szokásainak életben tartását fontosnak tartom. Ha szétnézünk a világban, akkor azt láthatjuk, hogy a szuper számítógépek mellett ott lóg a szoba falán egy ?si jelkép, vagy a nagymama szakácskönyve, talán egy rajz, amelynek lehet, hogy nem is értjük igazán a jelentését, de érezzük, hogy közel áll hozzánk. Hiszen minden magyar emberben ott vannak a gyökerek, csak a felszínre kell hozni ?ket. Minden nemzet er?sen köt?dik a hagyományaihoz. Miért lenne más a magyar?!

 —  Könyvének tematikája kreatív, ötletes,  rendhagyó.  Honnan jött a címerek ötlete például?

— A m?vem kit?n? szerkeszt?jét?l, Bognár Józseft?l. ?javasolta els? beszélgetésünk alkalmával. Jónak találtam és megvalósítottam. Úgy vélem, az csak kevesek kiváltsága manapság, hogy ismerik a címerek titokzatos világát. A könyvem els? kötetében megszólalnak a dobok, s velük együtt a táltosok, akiknek nemcsak bölcsességük, de tudásuk is világhír? volt. Megelevenedik még a híres, nevezetes magyar táltos paripa, amellyel feljuthatunk az Égigér?fa tetejére. Ott találkozhatunk a Holddal, aki elárulja változó arcának titkait. A magyarok csillaga is felragyog. A további fejezetekben a víz, és a benne él? állatvilág szól hozzánk majd a fák, avatnak be b?bájos világukba. Elmondják nekünk Isten üzenetét, ahogyan egykor ?seinknek tették. Megmutatják, hogyan olvashatunk a természet jeleib?l. A tündérek, a szépasszonyok és a törpék szintén el?merészkednek rejtekhelyükr?l, s általuk megismerhetjük Erdélyt, azaz Tündérországot, vagy Csaló-köz vidékét, az egykori „Aranyhon világát". A könyvemben megismerhetjük még az adott témakörrel kapcsolatos jelképeket, szimbólumokat, magyar közmondásokat, álomfejtéseket, személy – és helységneveket, valamint növényeket, címereket, illetve egy-egy szép ?si magyar mondát, vagy krónikát. A rendszer számomra teljesen világos és érthet?, mert az én látásmódomat tükrözi az utolsó bet?ig.

— Ön úgy véli:  Isten, üzen a természeten keresztül. Miért?

– Mert ?seink is e szerint éltek! S míg hallgattunk a Mindenható szavára, addig egészen jól elvoltunk itt Európában. Sajnos, a mi nemzedékünk, értem ez alatt a negyvenese korosztályt, túlságosan elszakadtunk e nézett?l. Távol kerültünk a természett?l, nem értjük és nem figyelünk a jelekre, amelyek segíthetnek bennünket eligazodni az életútveszt?iben. Minden él? és élettelen "beszél" hozzánk. Képzelje el, hogy a könyvem írása során Kecskemét belvárosában találkoztam Vándorsólyommal (Falco peregrinus), Gyöngybagollyal (Strix Flammea), Vörös mókussal (Sciurus vulgaris). Számtalan segítséget kaptam, a kutyám, az állatok , a növények révén, akik a Mindenható segít? útmutatásait közvetítették számomra.

— Itt álljunk meg egy szóra! Csak nem azt akarja mondani, hogy ha belebotlok a betonrengeteg közepén egy patkányba, akkor az is jelent valamit?

– De, pontosan azt. Hangsúlyozom, hogy csak akkor érvényes ez a teória, ha félreérthetetlenül nekünk szólnak a jelzések. Ezeket, ha figyelünk, akkor ösztönösen megérezzük. Maradjunk a példánál: Mondjuk, az Ön útját keresztezi egy patkány, akkor el?veheti a könyvemet és megnézheti, mit rejteget a patkány címszó után a totemirányt?, amely megoldást jelenthet a fennálló problémájára. Vagy mondok még egy példát, ha kinyitom a televíziót és a csatornák váltogatása, közben meglátok egy bálnát, akkor bizony el kell fogadnom azt a jelentés tartalmat, és útmutatást, amelyet ez az ?si eml?sállat hordoz magában.

— A könyvében az álmokról is olvashatunk? Ön hisz az álmok jelentésében?

– Igen, hiszek. Mert ez is egyfajta üzenet  Istent?l. Ã??seink is ugyan ezt vallották. Gondoljunk, csak Álmos születésére, vagy amikor Géza fejedelemnek álmában megjelent Babba Mária, azaz a Csodálatos Asszony és figyelmeztette, hogy ha nem csatlakozik népével együtt a keresztény Európához, akkor vége lesz a magyar népnek. Ez a legenda „A Csodálatos Asszony" címmel mai napig fennmaradt. Géza fejedelem álma megmentette népünket és annak jöv?jét! Vajon mi lett volna, ha nem hallgattak volna ?seink az álmaik megfejtésére, jelentésére! Meggy?z?désem, hogy nekünk is komolyan kell vennünk!

–-A prózai szövegnek ránézésre is ritmusa van…

– Ezt a küls? megjelenést két okból is fontosnak tartottam. A táltosaink a gyógyítás, és a különböz? szertartások alkalmával mindig a dobot használták. Egyrészt ezt reprezentáltam a könyvem írása során. Másrészt viszont hétköznapi felgyorsult életünkben nincs id? az elvonulásra, az elmélkedésre és hosszú tanulmányok olvasására. Így igyekeztem, rövid blokkokban összeszedni a legfontosabb információkat. S, ha valakinek ez által felkeltettem az érdekl?dését, akkor esetleg kedvet kap, az igazi nagy mesterek e témakörben íródott könyveihez is. Úgy vélem az ?si hit- és hiedelemvilágunk olyan gazdag, hogy Harry Potter elbújhat mellette! Természetesen nem kívánom becsmérelni a világhódító m?vet, csak szeretném felhívni a figyelmét minden magyar embernek, hogy szépapáink hagyatéka csodálatos világot tár elénk! Én büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és a világ egyik legszebb nyelvét beszélhetem. Szeretem a magyar hagyományokat, mert annyira ésszer?ek és ember közeliek. A magyaroknál toleránsabb népet nem ismerek. Az ?si szokásaink mind err?l szólnak: Isten, a haza, a család és az emberek szeretete, valamint a természet tisztelete! Remélem a kedves olvasó is, megszereti szépapáink múltból suttogó szavait, mert akkor lelkét, akárcsak az enyémet, áthatja egy fénysugár, az újjászületés reménye.

 

                                                                                 Nagy Ildikó

 

12 év Nincs Komment

Felfigyeltem arra, hogy bizonyos számok rendszeresen ismétl?dnek életemben. Azonosak, hasonlóak, visszatér?k… Mintha csak rejtjeles üzenetek lennének! Mondani akarnak valamit? De mit?

 

– Tudod min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétl?dés nálunk a családban? 

Barátn?m (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemz?, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:

 – Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet"! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkr?l tovább…

 – Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma 7-e van és Rezs? névnap. 12 éve halt meg az Anyám (a „második anyám"). ?és Rezs? Apám ikrek voltak. Édesanyám 12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére el?zte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kett?s szülése". Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I bet?vel kezd?d? nevet – f?zöm tovább gondolatban a gondolatot, hiszen Anyám döntötte el, mi legyen a nevem, nem az Édesanyám. Az csak a Máriához ragaszkodott másodikként, aztán azt nem írták be az anyakönyvbe mégsem!

 – És a 7-r?l? – faggat mindentudó pillantással B. miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?

 – Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. – Bólint. – Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat és 7-én született ? is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem is kérdeztem, az igaz…)

 – 7-én, 7 hónapra.

 – Meg 7 napra – neveti el magát B. hirtelen.

 – Lehet… Nem napokat számolt az édesanyám, csak hónapokat! Az viszont megjegyezte mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad 7 és a 8 (3+5)! 2 szám…. Felnézek hirtelen: 28?

 – 28 évesen szültem az els? fiamat!  Ezekb?l áll a születési „száma"is! /82.08.02./ És akkor költöztünk vissza, vagyis haza!

 – A kis kettes … /8+2=10  8+2= 10  10+10=20  azaz 2/ – mosolyog B. Majd  hirtelen elszomorodik:  ? mindenképpen a 2.!!!

 Bólintok. Tudom, mire gondol. A kislányomra. '78-ban halt meg. 08. 10-én. Felsikítok:

– NEM! 1+9=10 és másik szám is 10! 1-1!  Az 0! Tehát SEMMI! Aztán ismétl?dik a számsor újra. Szerencsére szerencsésen! De akkor hol van a folytatás? A harmadik gyermekemhez…  – Barátn?m érti a gondolatomat.

 – „Számszer?en" ugye? – No segítek, de nem sokat!  Add össze a 7-et és a 8-at! (15, azaz 1-es, 5-ös)…

Töprengek pár pillanatig.

– Akkor már kétszer jött el? az évezred els? száma…

– Nézheted így is. Az eredmény pontos lesz mindenképp.

– Rendben, de akkor harmadszorra is el? kell jönnie!

– Mondtam, hogy nem jön el?? – mosolyog. – De nem itt! Két fiú van a sorsvonaladon…

– Akkor nézzem a kettes számrendszert?

– Miért? Tanultál olyat is? – dob be egy tréfát.

Felnevetünk! Aztán folytatom.

– Ott 0 van és 1. De az 1 már volt kétszer is… Hármas nincs – nevetek -, így csakis a 0 jöhet szóba! A másik szám pedig 5. (Hát én meg?rülök!) Május! Ráadásul májusban születtem én is!

– Most ne azt nézd! Mire mondtam, hogy el?jön?

– Hát az 1-re!- felelem olyan „mindentudó" hangon. – Akkor 0+1+1=2 De mivel a harmadik… mellé jön a 3. Az pedig 23! 

Aztán csak nézek. B. meg kuncog halkan.

 – Ezt aztán jól összeeszkaláltad! – nevet. – Jól bizony!

      – Igenis jól!  – védem harciasan a „magam igazát"!                                                                                                                       

  A bátyám névnapján született, május 23-án! Este. 9 óra 3 perckor. A 9 pedig osztható 3-mal! Háromszor! /Csak nem az a bizonyos harmadszori leszületés (és megszületés) amit a regressziós hipnózis során láttam, az egyik – természetgyógyász – tanfolyam során?/

 Döbbenten nézek B-re: arca csillog, szeme fényes – mintha csak egy másik dimenzióba járna, s úgy sugallná: „érted-e már"?

 Percek múlva szólal meg újra:

 – Nos? Honnan a sok 12?

 – A csillagokból-felelem tréfásan. (Persze az Univerzumra gondolok.) Azután a tízesekre, meg a kettesekre! Ebbe a 2×5 variáció is belefér! (Persze a +2-vel). Mi több: még a 3×6 is!  /Párom 3. hó 6-án született – és még két családi barát is – ez is éppen három! Aztán anyai ágon – hogy vigyek egy kis „kabarét" is az ügybe-a hozzátartozóim 75 évet éltek (megint a 12!) . Én pedig…

 – Hagyd! A születésed egy másik téma – rándít a vállán B. és egy bögre kávét nyom a kezembe.

 – Mit tudhatok meg arról? – fog el az incselkedés.

 – Amire spirituálisan képes vagy! Illetve ami számodra meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelyeket NEM TUDHATSZ MEG!

 – Tudom…!

 – Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes, stílusában. – Kitölt?d a Lottót a visszatér? számaiddal – kacsint rám huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!

 – „Igenis! Értettem"! – felelem nevetve és célba veszem az édes, illatos kávét.

 

 

13 év 1 Komment

A történet egy id?söd? asszony gondolatait, érzelmeit, emlékeit, vágyait, álmait, vívódásait, kétkedéseit mutatja be, a riasztó, kietlen magány keser?ségein át, amely oly sok embernek a sorsa, végzete. A monológ hallgatója, a régi ?si TÜKR, ami oly sok mindent “lát,hall, tud”… Hogy MIÉRT? Nézzünk csak bele úgy alaposan egyszer egy tükörbe! Megtudjuk azonnal – minden kétség nélkül!

  

   

Méla mozdulatokkal állt fel a varrógép mell?l az id?s asszony. Elfáradt  monoton munkába, belefáradt a magányba, a szeretet nélküli egyszemélyes életbe, a céltalanságba, mindenbe! Nem lázadozott már rég! A lassan múló, értelmetlen napok kiapasztották a könnyei, szám?ztem minden célt és reményt. A tükörbe is csak véletlenül nézett: s gondolkodás nélkül húzta végig a fés?t hófehér haján. És akkor… Meglátta a szemét. A szemét, az a két megfakult, ráncokkal körülvett üveggolyó-forma "tárgyat".

 

– Valamikor csillogtatok! – szólt magában magához. Megmutattátok a lelkemet. (Azt teszitek most is – tett egy kitér? gondolatot, fura fintorral kísérve.) A lelket, amely olyan vidám jókedv? és boldog volt mindig. Mindig? Háááát… Ha csak nem volt valami baj a gyerekekkel és szegény szüleimmel. Vagy amikor szerelmi bánatomban pillantottam ide. Ide! Ebbe a hatalmas, ósdi toalett-tükörbe!

Ez nem változott. Épségben van! Kissé ugyan megkopott, a fényes máz is pontokban pattog róla már… De hát 1882-ben faragták! A dédanyám készítette a nagyanyámnak. Sok mindent látott azóta… Vagy még a soknál is többet!

– Emlékszel Nagy Tükör – folytatta aztán maga-magának. – Mennyit nevettünk itt kicsiny lányaimmal. Amikor maszatosan mutogattak a másik babára! Hogy örültek, mert az is maszatos volt!  Aztán korábban randira indultam. Boldog voltam, izgatott, vidám. Még mondtam is neked, hogy az es? sem rontja el most a tökéletes sminkemet! Örültem az életnek. Hogy szép és vidám… (Egy pillanatra halvány mosoly futott át ráncos arcán.) De régen volt, de régen! Több mint fél évszázada! Hát nem tudod? Aztán mire is emlékezhetsz még? Talán arra, hogy kinevettem ki magamat az els? államvizsgámért? Hát persze! Mert az bizony egy fikarcnyit sem érdekelt. Milyen nagyokat kacagtam: élveztem, hogy túl voltam rajta! Bezzeg a másodikra – az jeles lett, mert azt a szakot  imádtam – büszke voltam! Grimaszokat vágtam örömömben. Tudod? Dehogy tudod, hiszen te csak egy tárgy vagy! Egy tárgy a sok közül. Mint a kis földgömböm, a kutyus-bábúm… (Azt az Adrim hozta Ausztriából. Az volt az els? ajándéka, no meg az utolsó is… Mert most meg még csak fel sem hív! Minek hívna? Mikor az egyetem után egy évig itthon lakott, napok múltak, míg egy-egy szót kényszer?en szólt hozzám. Akkor már semmit sem tudtam a munkájáról, az érzéseir?l, az életér?l. Többnyire csak annyit mondott: maradjak csendbe! Minek beszélek? Hajdani párom  tett róla, hogy  köztünk ne legyen  többé olyan fránya,  kicsinyes érzés, amit úgy hívnak: CSALÁDI BESZÉLGETÉS, ÖSSZETARTÁS,  SZERETET.

Felzokogott hangosan. Ám percek alatt rá is parancsolt magára: nem. Nem és nem. Nincs érzelg?sség! Nekem azt nem szabad! Ezt hallottam 42 évig! Megtanultam – jó lecke volt! Aztán visszapillantott kopottas tükrébe: úgy szólt magához megint.

– Ronda vagy, öreg vagy,  nem látsz, nem hallasz, nem beszélsz… Világos? Csak így tudod meg?rizni álomvilágodat, és a maradék józan eszedet! Tehát… Vagy hol is tartottam? Folytatta – most már hangosan – a tükörnek és önmagának (mert id?nként csak kellett beszélgetnie valakivel – valamivel, valahol).

A régi szép id?knél. Nem! A kabaláimnál. Volt egy édes plüss kutyuskám. Nevetséges így öreg fejjel, de pár éve még vele aludtam. Akkor vettem – magam magamnak -, amikor a férjem  itt hagyott. Elment egy 21 évvel fiatalabb n?vel –  messzire!

Furcsa volt akkor még az egyedüllét. (Ardi lányom külföldre, Anikóm a f?városba költözött) Beszéltem hozzá (a kutyushoz), simogattam, átkaroltam. És lassan-lassan megszoktam, senkim sincs a világon. Égen-földön magam vagyok! Testben, lélekben, térben, és id?ben – zokogott fel megint. Ez egy kicsit tovább tartott. Mintha letört volna egy darabkát k?vé szilárdult, porrázúzhatatlan bánatából. Fél óra is eltelt mire "észbe kapott". Elmosolyodott és vidáman bújt be ismét, a jelen – önmaga által épített – légvárába.

– ÓÓÓ és Mik! (Mikulás) Tudod, az a parányi, keserédes utolsó ajándék – beszélt tovább hangosan a tükörnek. Ha fénybe tartom, szikrát szór, mint ezernyi tündökl? csillag. Amikor adta, még szeretett egy kicsit. De én éreztem, hogy utolsó fellobbanás csak. Karácsoy volt – azt mondta: én voltam  mindig a csillaga. Igen, a  hullócsillaga… Érted te ezt Tükör? Vagy talán tudod is (hiszen annyit minden láttál a szinte másfél évszázadodban!) Régen is ez volt az öreg n?k sorsa? Ã??k is álmodoztak? Kövéren, ráncosan, meggörnyedve. Visszavágytak korábbi életükbe? Hiányolták a kedves szót, a mosolyt?  Sírtak ?k is, ha Rá gondoltak? Vagy azt mondták, hogy jobb is így? (Elfogadták, hogy az ? idejük lejárt.) Megkérdezték önmaguktól – t?led, hogy miért múlnak a percek, órák napok, hetek, évek ÍGY? Nem panaszolták, amiért véges az élet?  Miért nem szól (vagy telefonál), aki szólhatna, amíg szólhat, miért nem jön haza az, akit még várni tudnék szeretettel, s ellátni pudinggal, kolbásszal, süteménnyel, amit kiskorában mindig annyira szeretett! Ha már nem leszek, nem tudok adni! SEMMIT!  Már SOHA TÖBBÉ! Akkor meg miért? MIÉRT?

Az utolsó szó hangosan, zengett. Az asszony megdöbbent. Álmokban bolyongó, apró, szemei k?vé váltak megint.  Lassú mozdulattal hátrafésülte fehér haját, úgy pillantott ridegen a hatalmas tükörbe. Aztán lassan megfordult és elindult vissza, a szoba felé. a lenyugvó napsugarak árnyékát ?rz?, alkonyati fénybe.

 

 

 

 

Amikor leszálltunk a Kék Bolygón… 2.
1 év 1 Komment

–Hol van Tititi? Nem érzékelem az auraglobáljából rezonáló frekvenciákat.
— Azt el is hiszem Lilili! Tudod milyen hatalmas, mély vízben ritmizálja mozgóeszközeit? És élvezi a meleget. Belefáradt az itteni ténykedésbe a kis lógó! AAAAA! Ezt a szót itt tanultam. Azoktól a fiataloktól akik a parton ülnek és nem tör?dnek az id?sík megfordít-hatatlanságával. Nem érdekli ?ket, hogy itt is halad — úgy hívják ID?– el?re. Pazarolják a perceket, órákat, napokat, céltalanul, értelmetlenül¦ Nem csinálnak semmit. Csak vannak. Nos ?k lógnakâ?ahogy itt mondják.
–Kihallgattad ?ket Ninini? Nem szép dolog ám mások zöngés-és zöngétlen ( vagy éppen telepatikus, de err?l ?k nem tudnak, ááááá) kommunikációit regisztrálni hé! Amúgy messze úszkál, hol billegeted szárnyit? Olyan gyengén érzékellek¦ Persze, mert a víz elnyeli a rezgéseidet és közben programozódik körülötted!
— Milyen jelzéseket adsz le újabban? Ã?Å¡gy mondod, mint az itt él? egyedek! Gyorsan tanulsz, meg kell hagyni! De ez a programozott víz tetszik! Ha tudnák az emberek ( a kivételeken kívül) hogy¦
–Meg?rültetek. ###!!! Ki adott engedélyt, hogy formát váltsatok megint? Nem volt elég nehéz emberb?rbe bújni? És engedély nélkül! Rosszak vagytok, átbökitek a b?römet ti Ágéret Földjei!
–Tötötö nyugi! Neked megártott, hogy négykarikányi minutum /per/ szekundum óta itt élsz a bolygón! Átvetted az emberi-egyedek szokásait, mondásait! Nem veszed észre? És még a csp-d sem ad jelzést a téves gondolatinspiráció-érzékel?dön, hogy engedélyt csak ezen a galaktikus objektumon alkalmaznak! Tudod a jelentését egyáltalán?
–AAAA, valami olyan szabad-nem szabad félét jelent és egyik egyed engediâ?nem engedi a másiknak¦ azt hiszem.
— Vagyis ha például te nem žengeded?, hogy ilyen formába bújva figyeljük-mérjük a populáció viselkedési sémagrafikonját, akkor nem is tehetjük, azaz nem is tehetnénk pontosabban¦
— Nem pontosabban¦. Pontosan! Irány vissza átöltözni! (Buta libák!)
— Hé te kis földi! Mi nem libák, mi kecses hattyúk vagyunk!
— Hat tyúk? Azok meg hol vannnak?
— A parton Tötötö!
— Megkukultál? Akarom mondani blokk-sokk állt be nálad? Ezek n?k itt!
— Azt látom¦. De miért mondta rájuk az a két hímnem? egyed, hogy ennyi jó tyúk egy rakások¦?
–Mert itt így is szokták mondani. Szerintük a n?nem?ek értelmileg alacsonyabb színten állnak¦
–Hát nem mondom¦ Nem úgy van itt, mint nálunkDDDD
–Hogy érted ez Lilili?
Ã?Å¡gy, hogy amikor a napszak konvergenciájukat figyeltem, észrevettem, hogy a szaporodást kivitel?k néha alig mozognak az id?síkon.
— Az gyermekszülésnek hívják nagyokos, az ismétl?d?, értelmi utóhatást nélkülöz? programot pedig háztartási munkának. Persze ezeket nem tanították meg a felkészít? kurzuson, a Polaris-Szakadémián¦
–Miért? A himnem?ek (igaz van közöttök â?? mint itt mondják â?? n? is) meg ülésznek, gyülésznek, csomagokkal szorítják meg az egyazon nyelvet beszél? lényeket. Vagyis akik ugyan abban az országban élnek.
–De Ninini! A csomagokat ajándékba adják! Akkor miért lennének megszorítóak?
–Mert ezek más csomagok Lilili. Ebben törvények, rendeletek, szabályok, el?írások vannak! Azok meg befolyásolják az árakat, az élet lehet?ségeit, szóval sok mindent.
–Akkor miért hívják csomagnak?
–Mit tudom én! És ha tudni akarod: nem is érdekel! Z?rzavaros, mint itt a víz és az egész kerek bolygó!
–Jó, jó, de akkor mit írunk a tanulmányba?
–Hogy legszebb élményünk volt: a habokban úszkálni!
–Tititi! De jó, hogy visszajöttél! Te tudod a választ mindenre. Igen ezt írjuk, igazad van! Mert, hogy mi van Kék Bolygón, az úgysem hinné el senki sem!

1 év 1 Komment

Hozzávalók: Fotel, kisszék, vagy kanapé. 1 db -de lehet kettő, egymás fölött – minél nagyobb méretű– színes televízió. 2 db távirányító.(Ha az egyiket nem találni, kéznél legyen a másik.) 1 db kisasztal, a közben majszolgatásra szánt ételnek, süteménynek, sörnek… A filmnézés megkezdése előtt, ajánlatos a feleséget (vagy a férjet) eltávolítani, mert esetleg közbeszól, és mondhatod megint, hogy: kuss! Tévé!– Élvezeted mindenható fonalát veszítve ezáltal.

További hozzávalók – mármint a filmhez:
Vásárolj egy rakásnyi (játék)pisztolyt, petárdát, működésképtelen légpuskát, továbbá tűzoltó készülékeket, ütő-vágó eszközt, és szedj össze a városban mindent, amit egy harci jelenethez fel tudsz használni – áltámadásra és látszatvédekezésre egyaránt. Ezután keress egy tucatnyi, jó izmos embert, fiatalt, kevésbé fiatalt – mindegy. Lényeg, hogy igazi izomtömegek legyenek (Hogy mennyire erősek, az mellékes…) Aztán hívj meg néhány ismert és kevésbé ismert filmes figurát – lehetőleg, aki éppen szerep nélkül Teng-Leng. Készítsd ki egy hatalmas vetítő vásznat és kezdj pörgetni élethű háttérképeket.
(Robogó vonat, száguldó autók, felboruló csónak, stb. stb. stb.) Add a szereplők kezébe a fegyvereket – a beállás mozdulatát tuti, hogy már alaposan ismerik( minden filmben azt látják hiszem! – és a lopakodó mozdulatokat küldd egymás után őket. Az egyes kergesse a kettest, a kettest figyelje a hármas, akkor ugorjon elő a négyes, lökje a földre ( az egyest), majd honnan — honnan nem ugorjon rájuk az ötös, hatos hetes, nyolcas. De egyszerre! És piff– puff, dirr- durr, csitt-csatt jöhet – persze csak látszatra – a gyilkolás verekedés, Hogy miért is? Háááát! Azt csak a forgatókönyvíró határtalan fantáziája tudja! Egyik robbantott, másik dobbantott, volt aki lányokat ölt, vonatot rabolt – ha volt…
Majd jusson eszedbe a sok kígyó, béka, denevér, pók, meg minden, ami létezik a fantáziád mélyén, keverdd össze a fenti jelenettel és húzd-húzd gondolatban, mint amikor a rétes tésztáját nyújtod (az is kilyukad időnként valahol) lassan, lassan, míg a film véget nem ér. Sütőbe ne tedd, elég – a ház, az autó, a fél város, az erdő… — ha hűtőbe teszed és később megeszed.
Tálalás: egyszerő — de nagyszerű!

****************************************************************

Hoppá! Mi történt? Elaludtál? Azt álmodtad, hogy tiéd volt a film receptje? Recept? Összekevered a szezont a fazonnal! A filmet a szakácskönyvvel… Mert csak nézed, nézed, estéről estére. Tudod is melyik miről szólt, mi volt a … lényeg (bocsánat, az nincs) akarom mondani a történet! Mi volt a filmben? Mit néztélő Érted már? Világos? Világos hát,… de én nem a sörről beszélek!

No menj szépen az ágyba! Aludj még egy nagyot!
A következő filmet meg holnapra hagyod.

1 év 4 komment

I. FÉRFIAK ÉS NŐK

– A FÉRFI SORSA A NŐ?
(Jókai Mór)

-FÉRFI ÉS NŐ-együtt teszik ki az embert.
(Kant)

-A férfi olyan mint a tudomány–
Kiszámítható… A nő – költészet.
(Fekete Gyula)

-Egymásért meghalni csak a szerelmesek
tudnak, nem csupán a férfiak, hanem a nők is?
(Platón)

-Az asszonyok találták föl a szerelmet,
a férfiak a házasságot, meg hűséget.
(Géraldy)

II. A NŐK

-Van egy nő, aki egész életünkben
foglalkoztat: a következő.
(Musatescu)

-A nő a férfi elhülyülésének isteni forrása.
(Dali)

-Szerelem, vagy gyűlölet!…
harmadikat a nő nem ismer.
(Publilius Syrus)

-A nőknek soha nincs fölösleges
imádójuk.
(Móra Ferenc)

-A nők életét három részre lehet osztani:
az elsőben álmodnak a szerelemről, a
másodikban gyakorolják, a harmadikban
sajnálják.
(Saint-Prosper)

III. SZERELMES SZAVAK

-Vasárnap este írok neked, amikor a
legjobban szeretek írni, mert ilyenkor a
néma csendben elérhetővé válik számomra
valódi énem, ahol szerelmem a legerősebb
és a legmélyebb. Te is tudod, mennyire
magaménak éreztem mindig is a gondolatot,
hogy szerelmünk valamiképpen magányossá
tesz bennünket ezen a világon.
Mintha érzelmekben gazdag, közös
Életünket képtelenek lennénk megmutatni,
elmagyarázni vagy közvetíteni mások felé.
Legalábbis az én én érzelmeim ezekben a
Pillanatokban mélyen elhatárolnak mindenki
mástól, és ilyenkor teljes szívemből és
lelkemből hozzád, egyedül hozzád szólok.

(Walter Bagehot levele Eliza Wilsonhoz)

A művészi kivitelezésű, Szerelmes szavak c. könyvet
— amely ajándéknak is csodálatos – szebbnél szebb
klasszikus festmény, kép is díszíti. Oldalait esztétikus szegély
keretezi: ezzel is az összetartozás szépségét, és a valódi érzések örök
igazát jelezve.

1 év 4 komment

Sss! UFO-k vagyunk! Azért küldtek bennünket, hogy felmérjük a kísérleti célból idetelepített egyedekfejlettségi szintét. De sss! (Galaxy érted, hiszen az alapötletet tőled kaptam! Köszi érte!)

… csodálkozva nézünk körül. Ez lenne az a csodás kék bolygó? Szürke füst, rossz illatú levegő, ember hátán ember ( Otthon a Majoriszon már megtanultuk, hogy az itt élő egyedeket így hívják.)
— Ni-ni ni! Miért más a fejszőre, a bőrvédője mindenkinek? – villog rám értetlenül Ti-ti-ti.
— ! Boldogságos tejútrendszer -kanyarulat! Mért jártál te kolloszeminiriumokra a Polaris-Szalarémián? Nem tudod, hogy azt itt fejbolyhot hajnak, a bőrfedőt meg ruhának hívják? És most gyüléseznek éppen. Itt is egy csoport, ott is egy csoport. Harcolnak a elveikért.
–Arra meg mi szükség. Hiszen globálisan egyformák mind! Hajuk, szemük szájuk, orruk, kezük, lábuk van. Agysejtjeikből tudatos gondolkodást érzékelek. Tényleg úgy van, ahogy tanultuk! Vannak kicsik, fiatalok nem éppen fiatok, idősödők és körforgásban élnek. Megszületnek, felnőnek, teszik a számukra megírt dolgokat aztán ha véget ér a feladatuk, lelkül elmegy az Algonra, alsó bőrruhájuk bele lesz keverve a talajba¦
— Az meg mi?
— Ejnye Li-li-li! Azt nevezik így, amin állunk. Hiszen annak is az a neve, hogy föld – mint a bolygónak itt! Nézd inkább meg házakat, lakásokat amiben élnek¦.
— Nézem én de nem értem. Miért különböznek ezek a lakhelyek annyira egymástól? Hiszen ugyan azt a célt szolgálják.
–Mert vannak gazdagok és szegények, Van aki kap kölcsönt, van aki Bar-listán van, vagy devizahitelt vett fel és most nézegetheti ezt a nagy sárga napot¦ Ami olyan mint a mi Napunk. Itt sok mindent hívnak így. Azt is, ha eltelik 24 óra Mert tudod az Euro most már 285 forint. Az az itteniek földi fizetőeszköze. De ha átmész a határon már másféle áru-pénz-ápu+profit csereeszközt használnak. Azt mondják Eurónak! A stukturális felállást meg kapitalista gazdálkodásnak¦ Volt a történelmükben olyan is, hogy áru-pénz-áru. Vagyis aki eladott valami, az annak megfelelő pénzt kapott, aki vett meg csak annyit adott
–Kuss!-villog rám Ti-ti-ti. Ezen bolygón nem szabad ilyet mondani! Mert ők mások, nem tudtak volna fejlődni¦ És nem is figyel rád Li-li-li ! Nem érzékelik bájos receptoraid, hogy éppen két ellentétes kisugárzású egyedet próbál összhangba hozni? ők még nem tudják, hogy nincs értelme egymást negatívan kezelni! Az ok-okozat törvénye még nem épült be az állandó tudatszintjükbe! Nyiss és akkor érzékeled!
— De Ti-ti-ti! Én már kinyitottam a 13. csakrámat is!!! Az ötös perifériámmal Li-li-linek magyarázok, a nyolcassal neked, a többivel meg figyelem, hogyan kezelik az álamháztartás deficitjét! Mit csináljak még? Ágy is alig értem mi folyik itt! Illetve meg sem értem¦ Mi is tanultunk a transdimenzionális létforma humanitáruis módszerének gyakorlati alkalmazásáról?
— Azt hagyd csak Ni-ni-ni! Az az elv itt nem funkcionál! Itt az egyik földi fizetőeszköz értéke megemelkedik, a másik lezuhan, de nem az kompenzálja aki az ok-okozatot okozta, hanem az az egyed, akinek nincs és még az itteni ( úgy mondják , hogy megélhetés) létezése is veszélybe kerül ezáltal.
— Akkor itt nem tartják be az Igazságossági Ultrakozmius Szabályzatot?
— Nem is ismerik! De ha ismernék sem foglalkoznának vele¦. Akkor nem tudnának gyűjteni maguknak azok, akik a sok tárgyat eszközt, kötvényt, betétet ( jaaaa, az megint egy új fogalom ) többre tartják mindennél. Az hiszik az itteni, vagyis a bolygón eltöltött lét, sosem ér véget! Nem tudják kezelni a problémákat, nem tudnak egymásra figyelni¦ Látod ott azt a 10 fénymétenyire lévő embert? Azt azért tették ki a háznak nevezett élőhelyéről, mert nem tudta kifizetni az ingatlanára terhelt telefonköltség bírósági — és kamatos kamattal megduplázott költségeit. Az adósságát ugyanis ráterhelték az úgynevezett házra, amin jelzálogkölcsön volt¦. Ezeket a létezéshez tartó dolgokat itt így nevezeik.
— Hogy miket meg nem tudsz Ti-ti-ti! Bár nem értem teljesen mindezt, meg az sem, hogy minek van szükség rá.. Te voltál jobb protokommunikációs tolarenciából mindig is!
–Dehogy én! Li-li-li. Most is az agyfrekvenciákból analizál és a kisugárzási mértékekre asszociál! Jelezte az előbb, hogy nagyon-nagyon sok negatív hullámot észlel. Nézte a fejlődési traszfonoszkóppal a további bővítési mértékeinek esetleges kilátásait is.
–Azt az előbb bemértem én is. Tartok tőle, hogy a továbbfejlődés az egyedek mentális-fizikális és a maguk által teremtet makrokörnyzet speeciális sajátosságaiból adódóan — egy bizonyos százlékot előhányadosként kiragadva– a protokörnyezet együttélési mutatóival kompetensen¦
— UUU! Hu-hu-hu nem lett totálisan poszthibernálva! Persze mert annyira vágytatok/rohantatok a bolygóra! Még jó, hogy rákapcsoltam az oxigén-determinátort trisecumdum/per/ disecundummal korábban. Azonnal vissza! Első fokozatú szabály életbe léptetve! Remélem tudjátok hogyan szól? — Még szép!
(Egyszerre mind:) Értelmes lény értelmes lényt nem hagyhat cserben!

1 év 4 komment

És csodálatos időszakok is az életben…

–Még most is álomnak érzem, ha visszagondolok arra napra. Pedig így történt -megtörtént! Egyetemisták voltunk, és jó haverok évek óta. Egyszer András, azt kérte: nézzük át együtt a szigorlati tételeket, pár napunk van már csak a vizsgáig¦ Fel is mentem a srácokhoz, gondoltam: most is tanulnak (vagy tévéznek, számítógépeznek, heverésznek egy rakáson), szokás szerint. sszejöttünk gyakran, én voltam mindig az ügyletes könyvári felelős a csapatban. Ákos és Zsófi együtt jártak, Balázsnak egy másodéves barátnője volt. András és Tamás együtt tűnt el néha¦ mentek a lányokhoz a kollégiumba. Tartósan nem jártak senkivel. Aztán egy idő után Tamás már csak egyedül ment.
Andréáť ahogy mi hívtuk – meg elütötte egy-egy tréfával a dolgot. Egyre többet beszélgettünk, lassan mi lettünk a megbízott sétálók ( azaz, amikor a párok magukra akartak maradni, s kellett a másik, üres szoba ), mozizók, koncertre járók¦Kapcsolatunk nem volt heves kirobbanás: én szerettem bele előbb Andréba Kedvelt mindig, de ölelésnél, csóknál nem vágyott többre. Illetve azt hittem¦ Addig a délelőttig. Mert legnagyobb meglepetésemre egyedül volt a lakásban. Sőt, úgy fogadott, mint aki készül valamire: sötétítők elhúzva, ágya bontva. Kávét hozott szokás szerint, előszedte a tételsort – de a kidolgozott tételeket nem ám–, az asztalra dobta és átölelt hevesen. Akkor vallotta be először, hogy már rég óta szerelmes belém: nem bírja tovább! Repülni tudtam volna olyan boldog voltam és őrült szerelmes-
Múlt az idő, lebegtünk a fellegekbe, lassan sötét lett. Én szólítottam meg a józanabbik (agy)féltekémet. Kértem Andrét, tegyünk rendet, mert hamarosan itt lesz Ákos is. Csoporttársunk, tételt húz holnap ő is!
Érzésem beigazolódott. Meg is jöttek Évivel. (Lecserélte Zsófit már akkorra.) André elaludt. Még ugrattak is: megtornáztattad a barátunkat? De ennyire? És harsogott a szoba kimondhatatlanul a vidám, jókedvű, tréfáktól röpködő kacajtól. A helyzetet kihasználva: angolosan távoztam. Találkozunk reggel sebaj – gondoltam, és futottam a villamos felé.
Ülőhely nem volt, de mit számított! Tudomást sem vettem róla – a nagy, zökkenős kanyarig. Nem éreztem semmit, hasamhoz kaptam mégis: Adri! Itt vagyok kicsim, suttogtam félig hangosan! Ne félj! Aztán megdöbbentem: mi ez? Megőrültem? Honnan veszem, hogy ketten vagyunk? És miért lennénk, mikor Az orvos is megmondta, hogy az elváltozás miatt soha nem lesz babám! De csak erősödött, erősödött a tudatalatti érzés. Leültem egy megüresedett helyre. Boldog voltam és nyugodt! A Metrón meg már biztosan TUDTAM: Adri velem van!
Adrián! Ha létezne is ő valamilyen csoda folytán, honnan veszem, hogy fiú?-vitatkoztam önmagammal. De az érzés csak-csak erősebb lett! Fiú és kész!
Kifáradtam – zártam le az ügyet. Nem volt elég hetekig tanulni (is)? Ám mégis úgy bújtam ágyba, mint a kismamák. Lassan , kényelmesen-, hogy jó helye legyen az én édes kis babámnak! Gondoltam: egy jó nagy alvás, aztán el is fejeltem az egészet. De csak gondoltam-akkor. Reggel az volt az legelső eszmefuttatásom: hol tart is most Adri a megtapadás folyamatában. Hiszen teljes énemmel éreztem: él, van, létezik! Menjünk vizsgázni ugye? Mondtam neki, mint aki megzavarodott, aki csak egy képzeletbeli lényhez beszél És mentünk-hárman: mi vállaltuk, hogy kezdünk, azaz indulunk elsőként. André alaposan belehúzott?, (el sem olvasta azt a tételt), nekünk viszont sikerült: jó osztályzatot kaptunk. ( Jó ég! Már kettesben megint…) Aztán a folyosón vigasztaltam a szerelmemet, hogy egy hét elég sok idő, segítünk felkészülni az utóvizsgára.
–Segítetek¦ ismételgette szomorúan. Hogyan? Ákos és Balázs végeztek, hazautaznak. Tamásnak csak jövő héten lesz vizsgája, de ő másból készül! Én meg hallgattam. Mert nem úgy értettem, hogy a fiúkkal, hanem a fiúnkkal¦ Megdöbbentem. Megint? Lehet, hogy mégis valami baj van? Elhatároztam, hogy itt és most pont: nincs tovább! Délután hazautaztam pár napra. André ott maradt egyedül egy halom elnyűtt tétellel, jegyzettel ( amit a többiek odaadtak) és egy rakásnyi könyvvel.
Otthon örömmel foglaltam el a saját ízlésem szerint összevariált? szobámat,
elnyújtózkodtam a széles, puha ágyon¦És katt: mit kérdeztél drága babám? Hova tesszük az ágyadat? Az ablak elé, ott levegős, tágas¦ Riadtan ugrottam fel. Orvoshoz kell mennem, de itthon nem szólhatok senkinek! Aztán meggondoltam magam. Nem megyek. Mit is mondhatnék úgy mégis? Hogy azt képzelem gyermekem lesz? Azt fogja mondani a doktornő: hát az előfordul kislány! Maradtam. És hallgattam. Adrival meg csak beszélgettün, beszélgettünk hang nélkül!
Hét végén eljött André. Szüleim a nappaliban szállásolták el, percekig tudtunk csak kettesben maradni. Nem tudtam megbeszélni még vele sem! (Mert most aztán tényleg tanultunk, mint a szorgalmas kisgyerekek!) A következő alkalommal meg már nem is akartam!
A harmadik héten mentem el orvoshoz. (Féltem a tesztet megcsinálni otthon. Persze, hogy észrevegyék! Még mint nem? Ez a mi titkunk volt elvégre…))
Elsőként a nőgyógyászhoz mentem: nevetett, viccelődött, célozgatott¦Reggel a laborvizsgálatok jöttek Ĺľbiztos, ami biztos? alapon.
Egy napfényes délután mentem vissza az eredményért: POZITÁV volt!

Csodálatos 7 hónapot éltünk meg így együtt! Előadásokra, gyakorlatokra jártunk, jöttünk-mentünk, utaztunk panasz és gond nélkül! Nem érdekelt senki csak ő! Meg is beszéltünk mindig mindent! Eljött a következő félév. 4 vizsgával végeztünk (előrehoztam természetesen), de az ötödiket már nem tudtunk megvárni. Oda már egyedül mentem: a világ legboldogabb (fiús) édesanyjaként.

 

Nagy Ildikó Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.