Kácsor Lajos Szerző
Vezetéknév
Kácsor
Keresztnév
Lajos
14 év ezelőtt 2hozzászólás

Talán csak álom

Óh, szerettelek, s a csodás tavaszra
Forró nyár, majd aszott ?sz jött, s a tél;
Mely feledtetett mindent egy csapásra,
Mi eddig tündér volt és csuda szép!

Már nem harsog a seregély csapat,
Elköltözött, s csak rút gyönyörét hagyta itt;
Hulló, elsárgult, s r?t paplan alatt,
Jajdult a szívem, nyüszítve egyedüllétit!

– Majd a fagy szilánkja dermeszt alkonytájt,
S vérvörös a megfestett, fázós Nap;
Míg tél, zordan töri minden sugarát,
De lassan az ó-év, csak-csak elmarad!

Most halott, de szemét látom könnyesen,
S talán csak álom, mely lassan létre kel!

20080225

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt Nincs komment még

XXI.

 

XXI. század, METRO

 

Vasalt bakancsban érkezett, csikorgott az érc,

Majd fújtatott egyet, s élettelenül megállt;

Degeszre tömve, hiába ordított, – ne még!

– Míg ingere támadt, s kifordította gyomrát!

 

Szusszan kicsit, de múlik a futó perc,

Emitt egy hontalan, ott egy idegen;

– Kér, követel, elvesz, ellök, köp egyet,

Vagy van, ki a b?zét engedve szellent!

 

Itt a mocsok, elhasznált, degenerált világ,

S ha belépsz a mennyei ajtón, álom-két-perc;

Hang szól, – vigyázz, ajtó zárul, – Klinikák!

– Majd bágyadt az álom, százhúsz másodperc.

 

Újból csikordul, s megint fújtat, – vár,

Új az inger, megint nyílik, – hányhat már!

 

20080210

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 2hozzászólás

Téli álom

 

 

Nem látom szemeid, nem hallom hangod,

S a képed is rég elhalványult már!

Csak az ?szi szürkeség, és a tél jajong,

– Hová t?nt, s miért múlt, a tavalyi nyár?

 

Ó-év terpeszkedik, – jelen árnya,

Emlék arcokon a megfagyott mosoly;

Elsápadt álmom senki se látja,

Míg szunnyad lelkem az ágyamon.

 

S már, ha csak álmom a rebben? két szemed,

S a halk suttogásod is csak képzelet;

Hadd aludjak, álmomban hadd érezzelek,

– Aludjuk, s álmodjuk együtt át, e telet!

 

Álmomban megsimogatta arcom, – csendesen,

Vagy nem is volt álom, csak nem ébredtem fel?

 

20080104

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 2hozzászólás

Hol és ki vagyok?

 

Nem találtam otthonom, oly idegen minden,

Valóm, vagy csak ziháló lázálmom;

Mit, tán öntudatlanul eddig hittem?

 

Ócska, rongy-élet, nem várt csodák!

 

Az ?sz takarja sírom, vésetlen keresztje,

Éltem-haltam, kinek kell, e emlék;

Hisz voltam, vagyok, s leszek örökre!

 

Hantra hant, de csak csontot takar!

 

Földre szállt Angyal, vagy Ördögi tánc;

Tán boszorkány teje, vagy sátáni vér hajt,

Vagy csak egy forró-vér? szerelem románc?

 

Hol vagyok, hol örök minden?

 

Álmok, képek, vágyak, s a Világ, mely szép;

Ha igaz, ha nem, szeretem mindenét!

 

20071207

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 3hozzászólás

 

Születés

 

 

…„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás,

Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás.

Álmok, csak álmok, suttogó szó,

Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."

 

„- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,

Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?!

Míg magányomban álmodom ébren,

Szavakat, s verset formálva merészen."

 

„- Honnan jöttem, s mi leszek én majd',

Miért lesz életem, s lát-e diadalt?

Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,

Itt is egyedüllét, s ócska magány!"

 

„- Újból, s újból csendül énekszó, varázs

Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás!

S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj

S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"

 

„- Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem

Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeretet.

Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,

Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én' lelkim'."

 

„- Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,

Mint kéjes ?szi tájt, a lágy, r?t avar.

S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben

Vágya néki is, forróságot adni szívekben."

 

„- Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,

De Ã??sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.

Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?

Szívre szív, míg tart magot, s csírázik Ã??."…

 

Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,

Konok dac, mi majd jellemez, – H?ség!

Vágyad már most reménytelen, az

Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!

 

Tündökl? a Május, piciny babszem élet

Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.

S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,

Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.

 

Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,

Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.

S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,

Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.

 

Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,

Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.

Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,

Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.

 

Október, október, ?szi nap édes sugara,

Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.

Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,

Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.

 

Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,

Pírban napsugár is, küszködik a halállal.

Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,

Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.

 

Hát elj? a December, fehér sz?z hava,

Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.

S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,

Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!

 

Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,

Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.

Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,

Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!

 

Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,

Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.

Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,

Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!

 

S míg találom Édesanyám éltet? keblit,

Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!

Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,

Tudatomba hasít végre, Megszülettem, – az Úr áldja mindenit!

 

Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán "annó",

Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.

Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,

Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?

 

Tán már értem, miért e folyosó,

S ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó

Csepp tengerben, mi majd pára,

S felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!

 

Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,

Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.

Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,

S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!

 

20070308

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 4hozzászólás

A Mennyben

 

 

Csak egyszer kértem t?led azt, hogy Segíts,

Bár igaz, ismeretlenül tettem azt;

De hittem, hogy nem bánthatok senkit,

S mégis az életem, majdnem ott' maradt!

 

Többször már soha sem teszem, – nem hívlak,

De lényed, el nem feledhetem sosem;

Csak súgom majd, ha ajkam szólni akar,

S hidd, hogy gonosz-élett?l féltettelek!

 

De ha Más-világ, a sorsunk pecsétje,

S míg tükrünk is más-más jövend?t mutat,

Így jöv?nkben, tán lesz egy nap reménye,

Hol egy-tükörben látjuk vágyálmunkat!

 

Te, s Én, ha valaha mosolyunk egyé lesz,

Tán menyegz?nk csak égben, a Mennyben lesz!

 

20070608

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 6hozzászólás

Ã?Å¡jraélt tegnapod

 

 

 

Mikor minden holnapból, fárasztó Ma lesz,

S a mának a tegnapja mindig ugyanaz;

Mintha id? megállni látszik, – vagy nem,

De halad, s nap, mint nap kétely sorvaszt.

 

Míg öl, a hiába mondott szó untalan,

Újra, s újra, mond végként miértet,

Mert kérdéseid sora válaszolatlan,

S szótlan gyötör, néma környezeted!

 

Majd vesztve hangod csak sóhajtod kínodat,

Míg az is ólom-öntött süket fülekre talál;

S végül csak szemed pillantása vágy álmokat,

Mi Jöv?dként, új nap, Holnapodra vár!

 

Míg Múltad, a holnap mája, másnapon,

Így jöv?d, minden újraélt tegnapod!

 

20070516

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 5hozzászólás

ÁÃ???gy maradok!

 

Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,

Mily, fagyos kapud, dönget majd' ezerszer,

S míg, csügged szám, ajtód reteszre zárva,

Nem ad kegyelmet, csak végként, kínt nekem!

 

S te is, te kedves Múzsám, drámáimba

Néked is szerelmet vallhatnám egyszer;

De nem teszem, többet érsz így bizonyára,

S én akkor is, és így is h?n szeretlek!

 

Hisz téged bántanálak, vég' utoljára,

S ha kegyként gyakorolnád a szánalmad;

De szívem akkor sem küldeném csatába

Igaztalan! – Bár csábít minden hajnal!

 

Szerelmem a láncom, s te, létem börtöne,

Így maradok Víg-szerelmem, Bús-özvegye!

 

20070404

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 6hozzászólás

Négy évszak

 

 

Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,

Pattan pici rügy, buborékként virág fakad.

Serdül? levelek dús zöldje, fának koronája,

Zizegve zajongnak, majd fordul id? nyárra.

 

Míg szell?ben udvarolnak, s becézgetik egymást,

Ajkuk ékesen szól, ?sz jön, pír önti el arcát;

Majd éretten újra, szeretkezni hullnak alá,

Kéjben egymást fürdetni, vágyuk hajnalán.

 

Míg hágják egymás testét, icipicit pironkodva,

S így ?sz télre vált, majd lassan, megnyugodnak.

Pihegve hamvad létük, gyönyörük teljessége,

Tél finom paplant terít, – "szép álmot, újabb évre"!

 

Így fehér takaró alatt,… bújva szelíden kéjes gyönyörben,

Forrón egymásba temetve, Új-tavaszra, lassan halnak meg.

 

20070222

Louis De La Cruise

14 év ezelőtt 3hozzászólás

XV.

 

 

Elhagyva

 

Amily gyorsan érkezett, oly gyorsan

Itt hagyott, de nyoma itt van, ha el is t?nt!

S mit itt hagyott, veszend?be nem rohan,

Mert itt ?rzik féltett soraim, jegyzetül!

 

(Ócska közhelyek, s csontrágott viták),

Nem, mint emberi értelem, s nem

Hiú vágyak, vágyódások, intrikák,

Mik majd'-holtra sebzették lelkem!

 

Önz? félszegség, tán édes-bosszú,

Vagy csak csököny, s dac-vágy savany-szava?

– Láttam emberi hibáim, mely sora hosszú,

De végét látni, s belátni, a magam diadala!

 

Ha sebzett is szavam, de gy?lölni sosem! -Sohasem

Vetemedett, (csak mondom így, halkan szemedbe)!

…Bocsásd meg önz? magam!

 

20071126

Louis De La Cruise

Kácsor Lajos Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.