Talán csak álom
Óh, szerettelek, s a csodás tavaszra
Forró nyár, majd aszott ?sz jött, s a tél;
Mely feledtetett mindent egy csapásra,
Mi eddig tündér volt és csuda szép!
Már nem harsog a seregély csapat,
Elköltözött, s csak rút gyönyörét hagyta itt;
Hulló, elsárgult, s r?t paplan alatt,
Jajdult a szívem, nyüszítve egyedüllétit!
– Majd a fagy szilánkja dermeszt alkonytájt,
S vérvörös a megfestett, fázós Nap;
Míg tél, zordan töri minden sugarát,
De lassan az ó-év, csak-csak elmarad!
Most halott, de szemét látom könnyesen,
S talán csak álom, mely lassan létre kel!
20080225
Louis De La Cruise
XXI.
XXI. század, METRO
Vasalt bakancsban érkezett, csikorgott az érc,
Majd fújtatott egyet, s élettelenül megállt;
Degeszre tömve, hiába ordított, – ne még!
– Míg ingere támadt, s kifordította gyomrát!
Szusszan kicsit, de múlik a futó perc,
Emitt egy hontalan, ott egy idegen;
– Kér, követel, elvesz, ellök, köp egyet,
Vagy van, ki a b?zét engedve szellent!
Itt a mocsok, elhasznált, degenerált világ,
S ha belépsz a mennyei ajtón, álom-két-perc;
Hang szól, – vigyázz, ajtó zárul, – Klinikák!
– Majd bágyadt az álom, százhúsz másodperc.
Újból csikordul, s megint fújtat, – vár,
Új az inger, megint nyílik, – hányhat már!
20080210
Louis De La Cruise
Téli álom
Nem látom szemeid, nem hallom hangod,
S a képed is rég elhalványult már!
Csak az ?szi szürkeség, és a tél jajong,
– Hová t?nt, s miért múlt, a tavalyi nyár?
Ó-év terpeszkedik, – jelen árnya,
Emlék arcokon a megfagyott mosoly;
Elsápadt álmom senki se látja,
Míg szunnyad lelkem az ágyamon.
S már, ha csak álmom a rebben? két szemed,
S a halk suttogásod is csak képzelet;
Hadd aludjak, álmomban hadd érezzelek,
– Aludjuk, s álmodjuk együtt át, e telet!
Álmomban megsimogatta arcom, – csendesen,
Vagy nem is volt álom, csak nem ébredtem fel?
20080104
Louis De La Cruise
Hol és ki vagyok?
Nem találtam otthonom, oly idegen minden,
Valóm, vagy csak ziháló lázálmom;
Mit, tán öntudatlanul eddig hittem?
Ócska, rongy-élet, nem várt csodák!
Az ?sz takarja sírom, vésetlen keresztje,
Éltem-haltam, kinek kell, e emlék;
Hisz voltam, vagyok, s leszek örökre!
Hantra hant, de csak csontot takar!
Földre szállt Angyal, vagy Ördögi tánc;
Tán boszorkány teje, vagy sátáni vér hajt,
Vagy csak egy forró-vér? szerelem románc?
Hol vagyok, hol örök minden?
Álmok, képek, vágyak, s a Világ, mely szép;
Ha igaz, ha nem, szeretem mindenét!
20071207
Louis De La Cruise
Születés
…„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás,
Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás.
Álmok, csak álmok, suttogó szó,
Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."
„- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,
Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?!
Míg magányomban álmodom ébren,
Szavakat, s verset formálva merészen."
„- Honnan jöttem, s mi leszek én majd',
Miért lesz életem, s lát-e diadalt?
Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,
Itt is egyedüllét, s ócska magány!"
„- Újból, s újból csendül énekszó, varázs
Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás!
S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj
S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"
„- Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem
Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeretet.
Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,
Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én' lelkim'."
„- Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,
Mint kéjes ?szi tájt, a lágy, r?t avar.
S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben
Vágya néki is, forróságot adni szívekben."
„- Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,
De Ã??sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.
Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?
Szívre szív, míg tart magot, s csírázik Ã??."…
Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,
Konok dac, mi majd jellemez, – H?ség!
Vágyad már most reménytelen, az
Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!
Tündökl? a Május, piciny babszem élet
Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.
S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,
Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.
Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,
Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.
S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,
Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.
Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,
Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.
Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,
Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.
Október, október, ?szi nap édes sugara,
Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.
Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,
Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.
Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,
Pírban napsugár is, küszködik a halállal.
Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,
Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.
Hát elj? a December, fehér sz?z hava,
Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.
S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,
Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!
Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,
Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.
Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,
Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!
Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,
Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.
Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,
Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!
S míg találom Édesanyám éltet? keblit,
Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!
Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,
Tudatomba hasít végre, Megszülettem, – az Úr áldja mindenit!
Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán "annó",
Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.
Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,
Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?
Tán már értem, miért e folyosó,
S ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó
Csepp tengerben, mi majd pára,
S felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!
Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,
Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.
Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,
S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!
20070308
Louis De La Cruise
A Mennyben
Csak egyszer kértem t?led azt, hogy Segíts,
Bár igaz, ismeretlenül tettem azt;
De hittem, hogy nem bánthatok senkit,
S mégis az életem, majdnem ott' maradt!
Többször már soha sem teszem, – nem hívlak,
De lényed, el nem feledhetem sosem;
Csak súgom majd, ha ajkam szólni akar,
S hidd, hogy gonosz-élett?l féltettelek!
De ha Más-világ, a sorsunk pecsétje,
S míg tükrünk is más-más jövend?t mutat,
Így jöv?nkben, tán lesz egy nap reménye,
Hol egy-tükörben látjuk vágyálmunkat!
Te, s Én, ha valaha mosolyunk egyé lesz,
Tán menyegz?nk csak égben, a Mennyben lesz!
20070608
Louis De La Cruise
Ã?Å¡jraélt tegnapod
Mikor minden holnapból, fárasztó Ma lesz,
S a mának a tegnapja mindig ugyanaz;
Mintha id? megállni látszik, – vagy nem,
De halad, s nap, mint nap kétely sorvaszt.
Míg öl, a hiába mondott szó untalan,
Újra, s újra, mond végként miértet,
Mert kérdéseid sora válaszolatlan,
S szótlan gyötör, néma környezeted!
Majd vesztve hangod csak sóhajtod kínodat,
Míg az is ólom-öntött süket fülekre talál;
S végül csak szemed pillantása vágy álmokat,
Mi Jöv?dként, új nap, Holnapodra vár!
Míg Múltad, a holnap mája, másnapon,
Így jöv?d, minden újraélt tegnapod!
20070516
Louis De La Cruise
ÁÃ???gy maradok!
Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,
Mily, fagyos kapud, dönget majd' ezerszer,
S míg, csügged szám, ajtód reteszre zárva,
Nem ad kegyelmet, csak végként, kínt nekem!
S te is, te kedves Múzsám, drámáimba
Néked is szerelmet vallhatnám egyszer;
De nem teszem, többet érsz így bizonyára,
S én akkor is, és így is h?n szeretlek!
Hisz téged bántanálak, vég' utoljára,
S ha kegyként gyakorolnád a szánalmad;
De szívem akkor sem küldeném csatába
Igaztalan! – Bár csábít minden hajnal!
Szerelmem a láncom, s te, létem börtöne,
Így maradok Víg-szerelmem, Bús-özvegye!
20070404
Louis De La Cruise
Négy évszak
Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,
Pattan pici rügy, buborékként virág fakad.
Serdül? levelek dús zöldje, fának koronája,
Zizegve zajongnak, majd fordul id? nyárra.
Míg szell?ben udvarolnak, s becézgetik egymást,
Ajkuk ékesen szól, ?sz jön, pír önti el arcát;
Majd éretten újra, szeretkezni hullnak alá,
Kéjben egymást fürdetni, vágyuk hajnalán.
Míg hágják egymás testét, icipicit pironkodva,
S így ?sz télre vált, majd lassan, megnyugodnak.
Pihegve hamvad létük, gyönyörük teljessége,
Tél finom paplant terít, – "szép álmot, újabb évre"!
Így fehér takaró alatt,… bújva szelíden kéjes gyönyörben,
Forrón egymásba temetve, Új-tavaszra, lassan halnak meg.
20070222
Louis De La Cruise
XV.
Elhagyva
Amily gyorsan érkezett, oly gyorsan
Itt hagyott, de nyoma itt van, ha el is t?nt!
S mit itt hagyott, veszend?be nem rohan,
Mert itt ?rzik féltett soraim, jegyzetül!
(Ócska közhelyek, s csontrágott viták),
Nem, mint emberi értelem, s nem
Hiú vágyak, vágyódások, intrikák,
Mik majd'-holtra sebzették lelkem!
Önz? félszegség, tán édes-bosszú,
Vagy csak csököny, s dac-vágy savany-szava?
– Láttam emberi hibáim, mely sora hosszú,
De végét látni, s belátni, a magam diadala!
Ha sebzett is szavam, de gy?lölni sosem! -Sohasem
Vetemedett, (csak mondom így, halkan szemedbe)!
…Bocsásd meg önz? magam!
20071126
Louis De La Cruise
