Kácsor Lajos Szerző
Vezetéknév
Kácsor
Keresztnév
Lajos
13 év 2 komment

Talán csak álom

Óh, szerettelek, s a csodás tavaszra
Forró nyár, majd aszott ?sz jött, s a tél;
Mely feledtetett mindent egy csapásra,
Mi eddig tündér volt és csuda szép!

Már nem harsog a seregély csapat,
Elköltözött, s csak rút gyönyörét hagyta itt;
Hulló, elsárgult, s r?t paplan alatt,
Jajdult a szívem, nyüszítve egyedüllétit!

– Majd a fagy szilánkja dermeszt alkonytájt,
S vérvörös a megfestett, fázós Nap;
Míg tél, zordan töri minden sugarát,
De lassan az ó-év, csak-csak elmarad!

Most halott, de szemét látom könnyesen,
S talán csak álom, mely lassan létre kel!

20080225

Louis De La Cruise

13 év Nincs Komment

XXI.

 

XXI. század, METRO

 

Vasalt bakancsban érkezett, csikorgott az érc,

Majd fújtatott egyet, s élettelenül megállt;

Degeszre tömve, hiába ordított, – ne még!

– Míg ingere támadt, s kifordította gyomrát!

 

Szusszan kicsit, de múlik a futó perc,

Emitt egy hontalan, ott egy idegen;

– Kér, követel, elvesz, ellök, köp egyet,

Vagy van, ki a b?zét engedve szellent!

 

Itt a mocsok, elhasznált, degenerált világ,

S ha belépsz a mennyei ajtón, álom-két-perc;

Hang szól, – vigyázz, ajtó zárul, – Klinikák!

– Majd bágyadt az álom, százhúsz másodperc.

 

Újból csikordul, s megint fújtat, – vár,

Új az inger, megint nyílik, – hányhat már!

 

20080210

Louis De La Cruise

13 év 2 komment

Téli álom

 

 

Nem látom szemeid, nem hallom hangod,

S a képed is rég elhalványult már!

Csak az ?szi szürkeség, és a tél jajong,

– Hová t?nt, s miért múlt, a tavalyi nyár?

 

Ó-év terpeszkedik, – jelen árnya,

Emlék arcokon a megfagyott mosoly;

Elsápadt álmom senki se látja,

Míg szunnyad lelkem az ágyamon.

 

S már, ha csak álmom a rebben? két szemed,

S a halk suttogásod is csak képzelet;

Hadd aludjak, álmomban hadd érezzelek,

– Aludjuk, s álmodjuk együtt át, e telet!

 

Álmomban megsimogatta arcom, – csendesen,

Vagy nem is volt álom, csak nem ébredtem fel?

 

20080104

Louis De La Cruise

13 év 2 komment

Hol és ki vagyok?

 

Nem találtam otthonom, oly idegen minden,

Valóm, vagy csak ziháló lázálmom;

Mit, tán öntudatlanul eddig hittem?

 

Ócska, rongy-élet, nem várt csodák!

 

Az ?sz takarja sírom, vésetlen keresztje,

Éltem-haltam, kinek kell, e emlék;

Hisz voltam, vagyok, s leszek örökre!

 

Hantra hant, de csak csontot takar!

 

Földre szállt Angyal, vagy Ördögi tánc;

Tán boszorkány teje, vagy sátáni vér hajt,

Vagy csak egy forró-vér? szerelem románc?

 

Hol vagyok, hol örök minden?

 

Álmok, képek, vágyak, s a Világ, mely szép;

Ha igaz, ha nem, szeretem mindenét!

 

20071207

Louis De La Cruise

13 év 3 komment

 

Születés

 

 

…„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás,

Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás.

Álmok, csak álmok, suttogó szó,

Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."

 

„- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,

Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?!

Míg magányomban álmodom ébren,

Szavakat, s verset formálva merészen."

 

„- Honnan jöttem, s mi leszek én majd',

Miért lesz életem, s lát-e diadalt?

Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,

Itt is egyedüllét, s ócska magány!"

 

„- Újból, s újból csendül énekszó, varázs

Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás!

S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj

S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"

 

„- Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem

Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeretet.

Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,

Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én' lelkim'."

 

„- Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,

Mint kéjes ?szi tájt, a lágy, r?t avar.

S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben

Vágya néki is, forróságot adni szívekben."

 

„- Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,

De Ã??sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.

Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?

Szívre szív, míg tart magot, s csírázik Ã??."…

 

Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,

Konok dac, mi majd jellemez, – H?ség!

Vágyad már most reménytelen, az

Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!

 

Tündökl? a Május, piciny babszem élet

Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.

S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,

Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.

 

Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,

Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.

S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,

Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.

 

Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,

Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.

Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,

Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.

 

Október, október, ?szi nap édes sugara,

Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.

Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,

Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.

 

Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,

Pírban napsugár is, küszködik a halállal.

Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,

Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.

 

Hát elj? a December, fehér sz?z hava,

Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.

S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,

Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!

 

Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,

Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.

Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,

Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!

 

Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,

Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.

Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,

Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!

 

S míg találom Édesanyám éltet? keblit,

Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!

Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,

Tudatomba hasít végre, Megszülettem, – az Úr áldja mindenit!

 

Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán "annó",

Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.

Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,

Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?

 

Tán már értem, miért e folyosó,

S ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó

Csepp tengerben, mi majd pára,

S felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!

 

Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,

Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.

Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,

S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!

 

20070308

Louis De La Cruise

13 év 4 komment

A Mennyben

 

 

Csak egyszer kértem t?led azt, hogy Segíts,

Bár igaz, ismeretlenül tettem azt;

De hittem, hogy nem bánthatok senkit,

S mégis az életem, majdnem ott' maradt!

 

Többször már soha sem teszem, – nem hívlak,

De lényed, el nem feledhetem sosem;

Csak súgom majd, ha ajkam szólni akar,

S hidd, hogy gonosz-élett?l féltettelek!

 

De ha Más-világ, a sorsunk pecsétje,

S míg tükrünk is más-más jövend?t mutat,

Így jöv?nkben, tán lesz egy nap reménye,

Hol egy-tükörben látjuk vágyálmunkat!

 

Te, s Én, ha valaha mosolyunk egyé lesz,

Tán menyegz?nk csak égben, a Mennyben lesz!

 

20070608

Louis De La Cruise

13 év 6 komment

Ã?Å¡jraélt tegnapod

 

 

 

Mikor minden holnapból, fárasztó Ma lesz,

S a mának a tegnapja mindig ugyanaz;

Mintha id? megállni látszik, – vagy nem,

De halad, s nap, mint nap kétely sorvaszt.

 

Míg öl, a hiába mondott szó untalan,

Újra, s újra, mond végként miértet,

Mert kérdéseid sora válaszolatlan,

S szótlan gyötör, néma környezeted!

 

Majd vesztve hangod csak sóhajtod kínodat,

Míg az is ólom-öntött süket fülekre talál;

S végül csak szemed pillantása vágy álmokat,

Mi Jöv?dként, új nap, Holnapodra vár!

 

Míg Múltad, a holnap mája, másnapon,

Így jöv?d, minden újraélt tegnapod!

 

20070516

Louis De La Cruise

13 év 5 komment

ÁÃ???gy maradok!

 

Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,

Mily, fagyos kapud, dönget majd' ezerszer,

S míg, csügged szám, ajtód reteszre zárva,

Nem ad kegyelmet, csak végként, kínt nekem!

 

S te is, te kedves Múzsám, drámáimba

Néked is szerelmet vallhatnám egyszer;

De nem teszem, többet érsz így bizonyára,

S én akkor is, és így is h?n szeretlek!

 

Hisz téged bántanálak, vég' utoljára,

S ha kegyként gyakorolnád a szánalmad;

De szívem akkor sem küldeném csatába

Igaztalan! – Bár csábít minden hajnal!

 

Szerelmem a láncom, s te, létem börtöne,

Így maradok Víg-szerelmem, Bús-özvegye!

 

20070404

Louis De La Cruise

13 év 6 komment

Négy évszak

 

 

Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,

Pattan pici rügy, buborékként virág fakad.

Serdül? levelek dús zöldje, fának koronája,

Zizegve zajongnak, majd fordul id? nyárra.

 

Míg szell?ben udvarolnak, s becézgetik egymást,

Ajkuk ékesen szól, ?sz jön, pír önti el arcát;

Majd éretten újra, szeretkezni hullnak alá,

Kéjben egymást fürdetni, vágyuk hajnalán.

 

Míg hágják egymás testét, icipicit pironkodva,

S így ?sz télre vált, majd lassan, megnyugodnak.

Pihegve hamvad létük, gyönyörük teljessége,

Tél finom paplant terít, – "szép álmot, újabb évre"!

 

Így fehér takaró alatt,… bújva szelíden kéjes gyönyörben,

Forrón egymásba temetve, Új-tavaszra, lassan halnak meg.

 

20070222

Louis De La Cruise

13 év 3 komment

XV.

 

 

Elhagyva

 

Amily gyorsan érkezett, oly gyorsan

Itt hagyott, de nyoma itt van, ha el is t?nt!

S mit itt hagyott, veszend?be nem rohan,

Mert itt ?rzik féltett soraim, jegyzetül!

 

(Ócska közhelyek, s csontrágott viták),

Nem, mint emberi értelem, s nem

Hiú vágyak, vágyódások, intrikák,

Mik majd'-holtra sebzették lelkem!

 

Önz? félszegség, tán édes-bosszú,

Vagy csak csököny, s dac-vágy savany-szava?

– Láttam emberi hibáim, mely sora hosszú,

De végét látni, s belátni, a magam diadala!

 

Ha sebzett is szavam, de gy?lölni sosem! -Sohasem

Vetemedett, (csak mondom így, halkan szemedbe)!

…Bocsásd meg önz? magam!

 

20071126

Louis De La Cruise

Kácsor Lajos Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.