Kácsor Lajos : Ã?Å¡j élet, új dal

 

Születés

 

 

…„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás,

Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás.

Álmok, csak álmok, suttogó szó,

Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."

 

„- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?,

Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?!

Míg magányomban álmodom ébren,

Szavakat, s verset formálva merészen."

 

„- Honnan jöttem, s mi leszek én majd',

Miért lesz életem, s lát-e diadalt?

Csak érzem, hogy szívem jó, de fáj,

Itt is egyedüllét, s ócska magány!"

 

„- Újból, s újból csendül énekszó, varázs

Dobbanó szeretet fejem felett, mily csodás!

S míg nem értem, hol vagyok, s mi e éj

S miért nem látok világot, miért, e sötétség?"

 

„- Ráncolom homlokom, s ajkam szóra emelem

Mily hangos szót nem hallok, szeretve-szeretet.

Vágytam e helyet, nyugalmat, s nem kínt,

Mi eddig ölelt 'rég, beteggé tett, én' lelkim'."

 

„- Jó érzés e pihenés, s lágy dunyhám betakar,

Mint kéjes ?szi tájt, a lágy, r?t avar.

S boldog napsugár is, mi fürdet ?t örömben

Vágya néki is, forróságot adni szívekben."

 

„- Hát nem csak Tavasz, szerelem ünnepe,

De Ã??sz is, ha meghitt, s édes a Holdtölte.

Míg pár hó szerelem, dics? vágy, s er?

Szívre szív, míg tart magot, s csírázik Ã??."…

 

Fogantatott Április, szeszély, s büszkeség,

Konok dac, mi majd jellemez, – H?ség!

Vágyad már most reménytelen, az

Megbúvó lelket, még nem tudod, milyt' kapsz!

 

Tündökl? a Május, piciny babszem élet

Kapaszkodsz, plántál term?n Anyád méhe.

S míg szerelem izgalma nyit rád ablakot,

Májusi friss es? gyönyört, s aranyad mos.

 

Virágpompa Június, vágyad zöldell? rét,

Mezei pacsirta dalát hallod, nyár-el?jét.

S míg friss vihar port kever, mit es? csendesít,

Júliusi nyár-derék, dolog mez?n, nemesít.

 

Augusztusi napsugár, s hulló csillag égen,

Szív alatt szív dobban, magzatod már ébred.

Pajkos gyermek, vígot játszik, nyugtalan éje,

Míg telik id?, Szeptember, s anyja édes zenéje.

 

Október, október, ?szi nap édes sugara,

Hulló falevelek szerelme, ölelve egymásba.

Pironkodó arcuk, csókol egymást szeretve,

Kis halmuk paplanja földe, fájuk özvegye.

 

Novemberi csíp?s dér, s a fagyott hajnal,

Pírban napsugár is, küszködik a halállal.

Míg nem gyötr? ének, varjú károgása,

Földbarázdában kér alamizsnát, koldulása.

 

Hát elj? a December, fehér sz?z hava,

Frissít arcot, csípve, fagyos mosolyt hagyva.

S míg napok telnek, közelg? napforduló éje,

Ünnepe szent, a két Emberiség alapító vére!

 

Mily érdekes, ajkam mosolyra vágy,

Fura égzengés, mi töri e téli éjszakát.

Villámlik, s hasad az ég, napnak sugara,

Fény villan, vajúdó boldogság, Kel a Nap!

 

Szép éj homálya, s kínban gyönyör születik,

Szembe els? fény szúr, ajkam sírásra kerekedik.

Fázom! Hol a jó melegágy, s a paplanom,

Míg ordító Énem kiált, éhes kis gyomrom!

 

S míg találom Édesanyám éltet? keblit,

Ajkamra csurran els? cseppje, mi étkim!

Majszolva hörpintem tartalmát, éhem csillapít,

Tudatomba hasít végre, Megszülettem, – az Úr áldja mindenit!

 

Hát így lettem csecsszopó csecsem?, tán "annó",

Majd siheder gyermek, s Emberként gyarló.

Vagy csak lelkem köntöse, gúnyája az,

Mit váltunk, ha kin?ttük, vagy meghal az?

 

Tán már értem, miért e folyosó,

S ajtó rajta végtelen, mint patak, s folyó

Csepp tengerben, mi majd pára,

S felh?b?l aláhullva, éltet? nedv nyárra!

 

Körforgás folyton-folyvást, születés, halál,

Emberi háborúk, pusztulás, majd Új-világ.

Rút hernyóból pillangó, csodaszép, Élet-éke,

S születnem kell százszor, tán ezerszer, hogy ismét Éljek!

 

20070308

Louis De La Cruise

Legutóbb szerkesztette - Kácsor Lajos
Szerző Kácsor Lajos 16 Írás
Louis De La Cruise "Már talán az élet azt sem tudja, hogy mit is tegyen énvelem? Éljen-e, vagy haljon?" Weboldal: http://delacruise.blog.xfree.hu