Vers

Utoljára

N?vérke vagyok, még utoljára meghagyom a nagyon kövérre hizlalt, párnád közé növesztett, fékevesztett ábrándjaidat, bájos, bogos báljaidat, miket tépve, táncolva, tüd?kön viszel el a mártóba, ami bár rosszba is érhet, de én majd a jóba mosogatom neked az áztatottat hagyom [… Tovább]

Vers

Álmatlanul

  Falánk lidércek sajognak a csenden, Agyam pattanásig feszül. Nyögdécsel a szomszédablak szemben, Álmom ordítva menekül.    Gyűrött holmim pucéran moccan, Holdfénye csúcsára ül. Lágysóhajom kéménykürtőn illan  …kuporodok meztelenül.  

Vers

Zárt teremtés

Hang nélkül felvázollak magamban, kett?b?l három dimenzióssá teszlek, életet adó tintával rajzolom újra arcod, vonásaid, kócos hajad, nyakad, melled, karjaid, csíp?d, lábaid, lélegzeted, hangod, gondolatfüzéreid és érintéseid. Teremtelek, a semmib?l, újra kialakulsz, újradefiniálom DNS-képleted, csontot a vázlat, inakat a csont, izmokat az inak, selyemb?rt az izmok köré. Id?, életkor, mentalitás, szavak, mozdulatok, mint valami megszállott  mérnök, újra gondosan mindent a helyére rakok.  Ott állsz, négy üvegfal között,  az érzések és a vágyak szerel?csarnokában, a szád remeg, a szemed forog – a létezésre való ártatlan, kislányos rácsodálkozás -, teszel egy bizonytalan lépést, érzel, gondolsz, vágysz,  akarsz, repülsz, szabad vagy, újra –  Mikor végre kilépsz bel?lem, újra atomjaidra szakadsz. 

Novella

Dalok… hangulatok… álmok…

     Az asszony a hátát a konyhaszekrény oldalának támasztotta, úgy figyelte a fiút, aki idegesen dobálta a holmija nagy részét egy hatalmas táskába, a többit pedig egy barna kartondobozba. Csak akkor szólalt meg, amikor a srác dacos arckifejezéssel, a csomagok [… Tovább]

Vers

A bölcs és a bolond

Feltorlódott id?k roncsolt, elny?tt mocskában, mint megtépázott, szárnyaszegett madár élünk, mert túl sok fantáziát láttunk a világban, túl sokat hittünk; most elvesztésükt?l félünk. Filozófok, költ?k minduntalan megmondták: igaz bölcs meghajol, míg kérkedik a bolond, s mégis, az örömök melyiküket pártolták, [… Tovább]

Vers

intermezzo – nulladik változat

ma én nem én vagyokés másik magamnyugtalanságába süllyedekhogy senki ne lássaki lehetek melletted (örökké változó anonim érzelem)és néha jó lennecsak úgy megállni a reggel árnyékábanés határtalanná képzelniezt a új napotami megint semmi változást nem hozés igazán már az sem számíthogy nem [… Tovább]