Kerekesné Varga Veronika : Utoljára

N?vérke vagyok,

még utoljára

meghagyom a nagyon

kövérre hizlalt,

párnád közé növesztett,

fékevesztett

ábrándjaidat,

bájos, bogos

báljaidat, miket

tépve, táncolva,

tüd?kön viszel

el a mártóba,

ami bár rosszba

is érhet, de én

majd a jóba

mosogatom

neked

az áztatottat

hagyom még

annyit amennyit csak kell,

mert hogyne kéne

az elmének

az a ködnedves bugyogás,

kicsire guggoló gagyogás,

nem más, csak játék

és nemes ajándékká

is érhet, ha kéred,

t?lem mindent,

még a szaggatott

vacogtatott csendet

is megkötözöm néked,

majd éget, meglátod

ha próbálod,

majd várod,

hogy vége ne legyen,

és ne legyen utoljára!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.