Vers

Pompei rabjai

Füst lengett ég felé, könny?, szürke, puha kéz, mely ujjait lassan gomolyogva tárja szét s hamut szór, míg a nyugvó kovács fel nem ébred, hogy parázsból építsen palotát az égen; áldozatként Pompei virágzó városa égjen! Dörej reng a b?szen fortyogó [… Tovább]

Egyéb

Arcképcsarnok XIII.

Köszönöm azoknak, akik eddig olvasták az Arcképcsarnokot. Az utolsó megírt rész. Nincs katarzis. Csak valami szomorúság. Talán egyszer majd folytatom.     XIII. A mágnás gyermeke   Pörög, perdül, perdül, pörög, Lassul, oldalára hull, A hold, a vágy, a képzelet [… Tovább]

Vers

Les papillons

B-nek Ma tudatosodott bennem a hiányod, mikor pakoltam és megtaláltam a lyukakat, amiket egy csavarhúzóval szúrtál abba az üres rámásdobozba, ahol a megfogott lepkéket tartottad. Már látod: halottak. Csak a szárnyuk színe villan még kopottan, ha úgy esik rá a [… Tovább]