A cím egy idézet “Csermelyt?l”. Soha senkit?l nem szoktam idézni, de ezt nagyon szép és igaz mondatnak tertom. "A végtelen világom a verseimbenA szabadságom a fejemben van" A ritmusért és rímértA gyönyörért s a kínértA széphez és ocsmányhozHozzád [… Tovább]
Füst lengett ég felé, könny?, szürke, puha kéz, mely ujjait lassan gomolyogva tárja szét s hamut szór, míg a nyugvó kovács fel nem ébred, hogy parázsból építsen palotát az égen; áldozatként Pompei virágzó városa égjen! Dörej reng a b?szen fortyogó [… Tovább]
Köszönöm azoknak, akik eddig olvasták az Arcképcsarnokot. Az utolsó megírt rész. Nincs katarzis. Csak valami szomorúság. Talán egyszer majd folytatom. XIII. A mágnás gyermeke Pörög, perdül, perdül, pörög, Lassul, oldalára hull, A hold, a vágy, a képzelet [… Tovább]
Már elolvadt, de nem ette meg a kutya a telet! Hullik a hódara, Dobban a lópata, Szán surran. Zizzen a jó szalma, Terjed a hó szaga, Tél moccan. Könny? az éj leple, Simul a lélekre, [… Tovább]
B-nek Ma tudatosodott bennem a hiányod, mikor pakoltam és megtaláltam a lyukakat, amiket egy csavarhúzóval szúrtál abba az üres rámásdobozba, ahol a megfogott lepkéket tartottad. Már látod: halottak. Csak a szárnyuk színe villan még kopottan, ha úgy esik rá a [… Tovább]
A hold udvarán játszok ma veled Magány. Leprás cimborám! Add a dekket hadd lássam mint mondunk mi ketten. Hasbeszél? vagyok, te vagy a báb. Magamban vagyunk és egyszerre boldog ez így „mint eszkimónak a fagyhalál” katonának a h?si. Semmi [… Tovább]
