Vers

Eszünkkel szeretni?

Ah, mire ad áldást ugyan józan ész, Mit szív s lélek egyaránt nemesnek becsül? Kába örömet könnyen fogadsz, ha élsz, Ám rá trónért vívó ellentétként feszül. Tagadja, alázza, elfojt…mik vagyunk, Ha hideg biztonságok számításában Valósan, mindent csak valósan hagyunk? Törvényként [… Tovább]

Novella

A legszebb nap

Malibun aznap gyönyör? volt a naplemente. Habár ott talán mindig az. Arnold a parton ült és nézte, ahogy a fáradt, vakítóan fényes korong lassan elbújik a horizont mögött. Úgy festett, mintha a kristályosan csillogó tengerbe merülne alá, hogy végre ? [… Tovább]

Vers

Kötéltánc

Szobám börtönének sz?k terében fekszem, tétlen.     Szobám börtönének sz?k terében fekszem, tétlen. A festett falakat bámulom, s a tudattalanba ágyazom magam – ébren álmodom, gondolattalan.   Elmémnek hazudom, hogy a nyugalmat akarom, de messzire szám?zve, csak a gondokat [… Tovább]

Vers

Tegnapok és holnapok

  1. Mindig is szerettem hazamenni:az el?re tervezett pillanatilyenkor fölém tornyosul,úrrá lesz minden idegszálamon,hogy végül úgy robbanjon szétbarna szemed gyönyör? íriszén,mint vidám patak, ha sziklába ütközik.Ha így érkezem,óvatosan kikerüllek téged,mert tovább akarok… Mindegy. Itthon vagyok.Nyugodt tekintetedvalahogy szétken?dik rajtam,s a bor, [… Tovább]

Média

Vívódás

*(meghallgatom)     Mint magányos farkas a kies hómezőn, hol szikrázó fényben csak a szél süvít, egómtól megfosztva ott állok egyedül s lelkem a farkasokkal együtt nyüszít.   Néha úgy érezem, félek önmagamtól s magamban hordozom a pusztítást, hidd el [… Tovább]

vegyes

negédes

ma nem annyira érzékelema tavaszi szell?tmint tavalyilyentájtdélben a naplementét mint lágy tojástgondolatban habzsolom Salvador Dalíszemévelnézem szinesztéziás szervi összeköttetészavarában belülre leképezemillattá teszem a látványt –    De te meg csak öld a disznót szomszéd! Véreztesd a kertbenüvölt s én mindeztgiccsesnek érzemezért hasítok [… Tovább]

Vers

Szakítópróba

vértelen könnytelen istenhozzád ígéretünk rajzai elmosódtak sóval hintett ez a földdarabka nem n? több emlék egymás szemében már csak saját hiányosságaink villannak vonzalom helyett helyére teszem a felesleges terítéket letörlöd tegnapunk üres asztalát más íz? ma a kávé   * [… Tovább]

Vers

Siratás

  Hogy is tagadjam azt, mi nem volt? Bár meg sosem vetettelek. Te voltál nekem a megváltás, én pedig a kereszt neked.   Egymásba döftünk aznap éjjel, hatolt a t?r és hullt a vér, szentség, gyilkosság, egyre ment már, jobbat [… Tovább]

Humor

Az Író bosszúja

– Szórakozzatok csak! – sziszegte lenéz? mosollyal az Író, végighordozva tekintetét a mulatozó társaságon, az üres italosüvegeken, a papírtányérukkal a konyhaszatal mellett csoportosulókon, a haját dobálva felt?n?en hangosan kacarászó fiatal n?n, és mivel a látottak összezavarták a fejében lassan formálódó [… Tovább]

Vers

A semmin…

A semmin átvitorlázó gondolatok.Napláng, félelem,percek kering?je, bíbor vitorlák.Kétfelé ágazó út,elkopott jelz?tábla,szétszóródottagyvel?k szürke foszlányai.Kil?tt töltényhüvelyekegy elképzelt, fekete betonpadlón,puskaporszag,mi betölt több minthárom dimenziót.A barna keretekközül dezertált id?.Fel-felbukkanó igazságok.Nincs újrakezdés.

Mese

Feny?ke

Elmúlt már az ünnep, a szép Karácsony, sok helyen a fát is leszedték, és kirakták a kuka mellé. Egy ilyen, díszét?l fosztott, megsárgult fa volt Petiék kapuja mellett is. Az emberek jöttek-mentek, ügyet sem vetettek rá, csak elvétve akadt, aki [… Tovább]

Vers

Kivül… magamon

  Önkéntes szám?zetésben föld alattföldönkívüliföldigilisztamagamban tekergek   zavarodott elmévelkocsonyakéntremeg?kezekkelszív-átültettem…   mérgezett donorommérgezett megelvesztemelvesztettemhitem…   a tömjén ártott meg neked– bennemolvadnak ajeges szilánkok…   szállokegyre szállokföldönföld felettföldi emberkéntmagamoner?szakotteszek-veszek…   föld aláföldreégremost márörök id?krekiáltom:elengedlekELENGEDLEK