Arany Tóth Katalin : Kötéltánc

Szobám börtönének sz?k
terében fekszem, tétlen.

 

 

Szobám börtönének sz?k

terében fekszem, tétlen.

A festett falakat bámulom,

s a tudattalanba ágyazom

magam – ébren álmodom,

gondolattalan.

 

Elmémnek hazudom,

hogy a nyugalmat

akarom, de messzire

szám?zve, csak a gondokat

hajszolom, s hagyom

hogy ez a remeg? félelem,

mint féktelen hatalom,

örvényl? mélységbe sodorjon.

 

Úgy t?nik, hogy az id?,

gúnyosan engem cáfol,

mert egy-egy perc,

most oly szorosan

magához láncol,

s csak a szeszélyes Sors

fanyar játéka lehet csupán,

hogy összetört lelkem,

verg?d? er?mmel, mégis

büszkén párbajra áll.

S míg énem ébredni vélem,

a cinkos félhomály

velem sír, velem zihál.

 

S bár a pánik, olykor

sz?nni látszik – ördög

a tündérrel kötéltáncot

játszik – érzem, ahogy

remeg? testemen

elernyed az izom,

s néhány percre

belém hatol a nyugalom…

de egy nehéz sóhajjal

bels? harcom

újra és újra folytatom.

 

2008.

Legutóbb szerkesztette - Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)