Szendrői Csaba : negédes

ma nem annyira érzékelem
a tavaszi szell?t
mint tavaly
ilyentájt
délben

a naplementét mint lágy tojást
gondolatban habzsolom
Salvador Dalí
szemével
nézem

szinesztéziás szervi összeköttetés
zavarában belülre leképezem
illattá teszem a látványt

–    De te meg csak öld a disznót szomszéd!

Véreztesd a kertben
üvölt s én mindezt
giccsesnek érzem
ezért hasítok hasfal tájt
magamba egy léket
s ami a kezem ügyébe akad
kiveszem hogy nézzem
ahogy összeolvad a tájkép
és a visítás egy képpé
öklömbe szorítom a szívem
lassan válik péppé
isten is így gyúrta
a semmit lassan létté

s csak a bels? tartástól lesz
az összhatás majd széppé

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...