Kerekesné Varga Veronika : Virágtalanul

Itt állok az állomáson

a vágányon se mocorog,

talpam alatt

is csak az csikorog,

ami maradt,

a szemem kígyót

hunyorog

a napba,

de ott se,

a teremben

se semmi,

ki mondta,

hogy itt kell

nekem lenni,

milyen virágot ígért,

amit egyáltalán

ki kért?

a bár falán

bentebb a falon

jóra tanít

az az óra, kínálja

a nyugalmat

kilóra, veszem

egy zacskóba

teszem, jól jön

most megeszem,

jó lesz így nekem

már virágtalanul!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.