1240 hótól csillogó decembere szörny?, véres telet hozott a kijevi nagyhercegség minden lakójára. Szvetoszlav és Danoló hercegek kétségbeesetten készültek fel a város védelmére. Már harminc napja ostromgyűrűben voltak, körbefogta őket az ifjú Batu kán. A kán két, egyenként tízezer főből álló tumenje, melyek a sereg elitjét képezték. Szubudaj Bagatur közvetlen parancsnoksága alatt álltak. Az öreg vezér már sok harcot látott és mérhetetlen magasságokba emelkedett a tatár hierarchiában. Nem volt olyan vezér az öreg Dzsingisz birodalmában aki megérte volna az ötven évet. Szubudaj Bagatur már csaknem hatvan éves volt. Életét és gazdagságát annak köszönhette, hogy Temudzsin, minden idők legnagyobb Dzsingisz kánja, fényességes orcája minden sugarát reá szórta. Magyarán soha nem követett el hibát és a csatákban bölcs vezérnek bizonyult. Emiatt lehetett ? az ifjú sólyom, Batu nevelője is. Batu, Szubudáj segítségével hamarosan a legelső vezérré küzdötte magát. Szubudáj tanításai kérlelhetetlen, véres gyilkossá tették. És emiatt hamar elnyerte nyugati hódítók fővezéri tisztét. Ez a törekvő fiú vezette Dzsingisz két tumenjét is a „Győzhetetleneket” és a „Tombolókat”. Tulajdonképpen ez a húszezer ember alkotta nyugati invázió gerincét. Ezek a katonák részt vettek a kínai hadjáratban és saját kegyetlen törvényeik szerint éltek. Ebben a táborban a kímélet elfelejtett szó volt.
Batu már három hete táborozott az aranyvárosnak nevezett Kijev alatt. Harcosainak azt mondta, hogy a gyönyörű aranykupolák amik körbeölelik a várost, mind tömör aranyból vannak és bármelyik tatár vitéz, aki részt vesz az ostromban, bátran törhet belőle. Ezért aztán a tatár hordák kettőzött erővel próbálták bevenni a várost, amelyet maroknyi hős védője egy hónapja tartott. Mit sem ért itt az arany és a gazdagság, mikor nem volt mit enni még a gyermekeknek sem. Nap, mint nap várták az urali és szuzdali fejedelemség felmentő seregeit, de ők sem érkeztek meg soha. Hogyan is érkezhetett volna egy lemészárolt sereg.
Az ostrom vélhetőleg utolsó napján a védők felkérték a hercegeket, hogy szökjenek ki a laza gyűrűn és kérjenek oltalmat a magyar király országában. Így megőrizhették az ősi harcos kijevi vért és – ki tudja -, ha irgalmas az ellen, akkor még visszatérhetnek mint elűzött bajnokok. Daniló herceg nehezen búcsúzott a családjától, a szépséges Másától és egyszem fiától, a nyolc éves Szasenykától, ki már gyönyörű apró vitézzé fejlődött. Vinni nem tudták őket magukkal, mert ki tudja mi történik az áttörésnél. A hajnal még nem jött el mikor a két herceg kiszökött a várból. Batu minden lépésükről tudott, de nem akadályozta meg a szökést, mert úgy gondolta, hogy ez mindennél ékesebb bizonyíték lesz a nyugat számára, ha a két nagyúr szájából hallják a veszedelmet.
A reggel első bíbor fényénél következett be Kijev eleste. Először égő nyilak tízezrei zúdultak a városra, majd a vérszomjas csapatok beözönlöttek az égő falak résein, hosszú, hömpölygő csatasorban. A kijevi férfiak házuk, padlásuk mögött alakították ki utolsó védőbástyájukat, de a rettenetes csorda embert nem kímélve elözönlött mindent. Már az asszonyok is a tetőn voltak gyermekeikkel a forró kondérok mellett és ott is haltak meg tatár nyílveszőtől átütve. Gyermekeiket vérengző acélkopják döfték át és ez a halál még kíméletes is volt, hiszen a tehetetlen csecsemőket lidérces máglyára hányta az őrjöngő sereg. A pusztításnak a bevonuló Batu sem vetett véget. Lovával a székesegyházba léptetve saját kardjával vágta le a benn remegő árvák hadát és parancsára ledöntötték a megfeszített istenség szobrait is. Kijev égett és a város halott volt. Gyermekek ezreinek néma üvöltése járta be a várost. Éjfél után még a tatár harcosok sem mertek a kanyargós utcákon járni, mert az aranytornyok felett lebegett a legyilkolt ártatlanok szelleme.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Adminguru
