ma én
nem én vagyok
és másik magam
nyugtalanságába süllyedek
hogy senki ne lássa
ki lehetek melletted
(örökké változó anonim érzelem)
és néha jó lenne
csak úgy
megállni a reggel árnyékában
és határtalanná képzelni
ezt a új napot
ami megint
semmi változást nem hoz
és igazán már az sem számít
hogy nem érzed
ez a te
ez a most
így tökéletlenül is
annyira tökéletes.