Az igazi történetek innét kezd?dnek. Amikor minden újra építend?vé válik, hogy más legyen. Amúgy meg korszer?tlennek kell lenni, mert aki az id?k hangját lesi, vagy elalszik a feszült virrasztó figyelemben, vagy mire rákap, az már a múlt hangjává lesz. Maradjunk tehát a tartós, biztos, örök dolgoknál. Ilyen például az ecetfa illata.. Lehet, hogy elt?nik, de a természetben id?r?l id?re visszatér, emlékeinkben pedig teljes id?nkre ott marad fanyarsága. Keletr?l jött, Kínából(?) bálványfa. A szerz? lírai betétekkel, melyek szerves részei a gyógymódnak – egy „kiszeretés” keserves történetét írja meg. Ez legalább annyira az önépítés m?velete, mint Werthernél az a zsákutcás. „Énregénye” h?se nem föltétlen pozitív, tehát egészen emberszer?, aki akár helyettünk is megfordul az önfejlesztés XX. század végi divatos helyein; persze a „n? után”, talán már tenné inkább a n? helyett – de már kés?… Akad itt Darnel-tréning, Dianetika, talán még Agykontroll is, de a lényeg akkor is az ecetfa illata. Amit h?sünk utált – felejtend? ifjúság szaga volt – immár az életbölcsesség megszenvedett, megélt, érdekes-fanyarrá átlényegült összetett illata. Lehet bosszankodni, derülni, lírázni, filozofálni az ember önmagává válásán, és persze a n?-tipológián. A hernyó korszaknak vége, jöhet a lepke, csak ne moly legyen. Az ecetfákat egyébként kivágják, az életet meg élni szokták (próbálni), amúgy egyik-másik olykor lehetetlen. Szabvány szerint pusztítják a távlatokba futó sínek, rézs?k mentén az ecetfát. Nem lehet kiirtani. Bálványfa. Felnövésünk szimbóluma. Enyhén ironikus gesztussal orrtörlés. Mégiscsak líra, ha regény is.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:01 :: Petz György
